Date posted: 2017 október 15. By: sohaneaddfel

Vannak dolgok amiket nem tudsz megmagyarázni miért,de mégis borzasztó rossz közérzetet,kedvet “kölcsönöz” számodra. Csak ülsz,gondolkodsz és érzed hogy fáj. Ez olyan érzés mint mikor a zseléstoll megfogja az ujjad és egy darabig ott marad. Csúnya,kellemetlen és szabadulnál meg tőle. Teljesen mégsem tudsz,hiszen újra és újra előfordulhat ez az eset. Kiszámíthatatlan mikor fog bekövetkezni. Egy biztos: a tinta minden egyes alkalommal fogy,majd a végén csak nyoma marad. Igen ott marad! Mert minden egyes alkalom amikor fájdalmat érzel nem tűnik el,csupán csak nem figyelsz rá. De az a sérülés mindig megmarad. Olyan mintha ilyenkor folyamatosan a szivedből tépnének ki egy kis darabot. Azt hiszik nem nagy dolog,pedig az. Mivel ha már egy kis rész is hiányzik,nem lesz a régi semmi sem!

2017.09.22.

Miért nem?

Nekem miért nem sikerül az,ami másnak rögtön? Irigylem azokat akiknek elsőre sikerül minden,de tényleg minden. Legyen ez egy dolgozat,vizsga,barát,szerelem. Előfordul,hogy nekik feleannyi erőfeszítésbe sem kerül,mint másnak aki még talán jobban is szeretné azt a dolgot Igazságtalanság vagy lecke? Én úgy értelmeztem régebben,hogy az előbbi. Vagyis inkább magamat hibáztattam érte. Annyit készültem és mégsem sikerült. Ekkor a legjobb megoldásnak a sírás bizonyult,s a magamban elvesztett hitem sajnálata. Aztán idővel rájöttem ez egy jó lecke volt arra hogy tudjam: még nem állok készen. De ha mindent beleadok idővel ez is kamatozni fog csak nem szabad feladni. Hiszen Isten azért adta ezt az életet,mert elég erős vagy ahhoz,hogy megéld. Ő bízik benned,te is bízz magadban!

2017.09.25.

Egyszer nekem is

Az utcán,a tévében,a buszon, a padon mindenhol párok. Párok akik szeretik egymást és nem félnek kimutatni érzéseiket.Ugyan nem látok bele a kapcsolatokba de egy biztos:küzdenek egymásért. Ami annyit jelent:nem adják fel,mert fontosak egymásnak bármilyen akadályt is gördítsen eléjük az élet. Akik szemtől szembe mondják:Szeretlek! Akiknek a mindent jelenti a másik fél. Akik fének elveszíteni a másikat. Ezeket szeretném én is úgy igazán átélni. Hogy valaki szerencsésnek érezze magát mert én vagyok neki és létezem. Akiért én is élek. Aki úgy szeret ahogy vagyok. Akinek a legnagyobb értéket adhatom ezen a világon: a szívemet.

2017.09.25.

Bárcsak…

Manapság a külső meghatározóbb dolog mint  a belső. Hiába is próbáljuk tagadni ez így van. Az ember igy van programozva,hogy lássa a szépet. De a jót miért nem? Lehet valaki kívül szép de belül egy senki. Lehet valaki aki nem éppen szemrevaló de belül csodálatos. csupán csak attól függ hogyan is nézzük a dolgokat. Arról nem tehet senki hogy nem éppen egy modell alkat,nem makulátlan a bőre. Épp ezaz. A társadalom elutasítja,bántja ezért. Pedig el sem képzelik milyen kárt tehet abban a személyben. Ilyenek vagyunk mi emberek. A külsőségek miatt háttérbe szorul a valódi érték. Engem nem érdekel,hogy alacsony vagy magas,szőke vagy barna,vékony vagy husis. Engem maga az ember érdekel,az hogy az a csoda ami ott van benne és benned mikor fog kitörni és szárnyakat kapni.  Bárcsak mindenki láthatná azt ami valójában szép és nem csak ránézésre. Bárcsak az érték tényleg érték lenne.

2017.09.26.

Fény az égen

Fáradtan,bambultan álltam a buszmegállóba. Felnéztem az égre és arra lettem figyelmes hogy csak egyetlen egy csillag látható az égen. Körülötte felhők áradata de valahogy nem tudták eltakarni mert én láttam,én látni akartam. Elmosolyodtam mert valami nagyon fontos dolog jutott eszembe. Az ég egy nagy végtelenség amiről nem tudunk mindent,kiszámíthatatlan éppúgy mint az élet. Vannak rossz napok benne amik miatt azt hisszük nincs tovább. Pontosan ez a csillag mutatta meg nekem azt:igenis van holnap,van tovább,van Remény. Hiszen a sok rossz dolog mellett mindig ott volt,van és lesz egy fény ami ugyan nem nagy de mégsem hagy el. Ez a csillag a remény ami soha ki nem alszik. És arr ösztönöz minket hogy soha ne adjuk fel.

2017.09.27.

Érezni

Mindenki megkapta ingyen ezt az “ajándékot” de nem mindenki él vele és értékeli. Pedig az egyik legcsodálatosabb dologról van szó ezen a világon. Mi lenne velünk nélküle? Én tudom:semmik. Értékessé és legfőképp emberré tesz. Megmutatja nekünk milyen a boldogság,szomorúság,fájdalom,szerelem,reménytelenség és még sorolhatnám. Van jó és rossz oldala is,mint mindennek. De mégis,valahogy más. Ezt nem tudod megfizetni,nem tudod eltüntetni, mert örök! Érezni mindig és mindenki tud csak másképp. Én szeretek érezni. Szeretem érezni azt amikor meglátom a bbarátnőmet,a munkéból hazaérkező szüleimet,testvéreimet. Olykor rossz érzések is elfognak. Emiatt könnycseppek gördülnek le arcomon. De nem érdekel. Én hálás vagyok Istennek ezért mert enged érezni. Érezni gogy élek, érezni hogy érzek!!!

2017.10.03.

 


Date posted: 2017 szeptember 16. By: sohaneaddfel

Új környezet,új kezdet,félelem,hiány,szenvedés,könnyek,szerelem,csalódás,mosoly. Naggyából így írnám le a pár nap alatt történteket. Hallgatónak lenni már más mint szimpla diáknak. Itt má mindennek nagyobb súlya van s félek is mi lesz belőle. És te sem vagy már velem. Miért pont most hagytál itt  mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád? Miért nem volam fontos? Miért mondtad hogy szeretsz ha ez nem így van? Miért tetted ezt velem? Számtalan kérdés felmerül bennem a kapcsán amit tettél és ahogy tetted. Talán sosem kapok rá válaszokat de jobb is így. Borzasztó volt felfogni hogy vége. Igazából akármit írhattam volna hogy ne tedd,ugysem tudtalak volna meggyőzni. Így hát elfogadtam a döntésed. Ugyan ezt egy álmatlan éjszaka,könnyek és miegymás követte de ma már nem. Fáj még most is eszméletlenül de már tudom kezelni. S rájöttem arra hogy nem én veszítettem. Mert mindent megtettem amit csak tudtam. Ezzel szemben te féltél a szemembe mondani amit gondolsz. Azt hittem ennyit megérdemlek. De sebaj fordul a kocka még az életben én ezt nem gondolom hanem tudom. Mert én tényleg szerettelek és szeretlek még most is,nem véletlenül írtam azt a levelet akkor. Ahogy íz előbb említettem nem én hanem te veszítettél el egy olyan lányt aki tényleg képes lett volna mindent megadni azért hogy veled lehessen,aki sosem veszekedett ha nem írtál neki vissza rögtön. Aki hogy láthasson téged megpróbált megtenni mindent,akit nem találsz minden bokorban. Mert belőlem csak egy van és nem lesz másik. S tudom magamról vagyis a személyiségemről ha most azt hiszed könnyű de később rájössz nehéz engem elfelejteni. Mindenesetre köszönöm neked ezt a nyarat,felejthetetlen volt. Sok jó embert ismerhettem meg általad és köszönöm hogy legalább azt érezhettem fontos vagyok számodra mégha ez nem is így van. Csupán csak abban reménykedem egyszer felébredsz.


  • Ébredj fel! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 szeptember 2. By: sohaneaddfel

Csak én vagyok és a négy fal. Keresem a kiutat de nem találom sehol. A falak egyre jobban közelednek felém úgy érzem egyre szűkösebb itt,lassan összenyom. Pár napja még boldogan léptem ki innen de most megint itt ragadtam. Mindig van valami ami arra késztet hogy inenn sose tudjak kikerülni. Mindig elveszítem a magamba vett hitemet,tudom sok mindent rosszul csinálok. De volt valami vagyis valaki aki miatt úgy döntöttem kilépek a szorításból. S most hogy érzem egyre távolabb van tőlem már nincs értelme próbálkoznom. Olyan ez mint mikor eltörik egy olyan tárgyad ami számodra fontos és próbálod megragasztani,már reménykedsz hogy sikerült aztán ismét darabokra hull. Kell egy ragasztó ami oly erősen hat hogy nem esik szét de amíg ez nincs meg addig csak gurulok vissza a lejtőn,s nem tudom hol fogok megállni,segít e valaki,ott lesz e ő hogy segítsen. Nem tudom mi lesz de úgy érzem hogy egyszer megfulladok saját magamban. 

Érezni a legcsodálatosabb dolog a földön,én imádok érezni. S ezeket szavakba önteni. Mégha vannak tetteim is amik nem ezt bizonyítják,mert félek. Félek hogy nem jól csinálok valamit. Pedig miatta döntöttem úgy hogy nem megyek messzire tanulni,többet lássam. Miatta döntöttem úgy hogy nyitottab leszek. Miatta döntöttem úgy hogy elindulok a hegy felé azaz önmagam felé. Miatta kezdtem el újra érezni azt amit nem akartam,mert tudtam hogy fájdalmas lesz. Miatta akartam jobb,új ember lenni.


  • Vissza fogok esni bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 július 23. By: sohaneaddfel

Bizonyára ti is éreztétek már úgy magatokat,hogy boldognak kellene lennetek és azok is vagytok viszont az apró félelmektől nem tudsz eltekinteni. Hasonló cipőben járok én is. De kezdjünk mindent az elejétől.
Miután sikerült túllendülnöm életem eddigi legnagyobb megmérettetésén úgy döntöttem a nyaram hátralevő részét lazítással fogom eltölteni és úgymond már lemondok arról hogy majd valaki arról a bizonyos szakadék széléről magához rántson és ne engedjen el. 
Ettől függetlenül nyitottan sőt sokkal nyitottabban álltam hozzá a dolgokhoz. Úgy voltam lesz ami lesz,nem gondolkodom hanem úgy cselekszem amit helyesnek érzek,mondhatni sodródom az árral. És akkor a semmiből jött valaki aki miatt mindezt alá is támaszthatom. Az elején igazából nem éreztem semmit sem csak jól esett beszélgetni erről arról vagyis igazából mindenről. Nem mondom magam válogatósnak de azért nem írok vissza mondjuk mindenkinek. Ha mégis akkor az már egy jó pont illetve ha még egy taliban is benne vagyok akkor az már úgy gondolom különlegesnek érezheti magát. Ugyanis nem szokásom ilyeneket elkövetni hogy netes beszélgetéseket folytatván egy esetleges találkozóban is benne vagyok. Amikor írta hogy találkozzunk roppant furcsa módon belementem,nem is gondolkodtam rajta mit is válaszoljak. Viszont attól már paráztam hogy esetleg megnémulok mert ilyen téren nekem nem igazán volt szerencsém,szóval kicsit félve állok hozzá ezekhez a dolgokhoz. S rájöttem,felesleges volt sőt roppant meglepődtem magamon,nem is hittem volna hogy én ilyen vagyok. Egész egyszerűen a szám csak járt járt,mondtam én mindent ami a csövön kifért. Furcsa volt ez az egész,az jutott eszembe hogy lehet csak most kezdem magam megismerni úgy igazán s ehhez ő is kellett. Az elsőt követte egy második és még további találkozás. Mindezeket lazán felfogva éltem meg és ennek nagyon örülök. Úgy érzem szükségem volt egy kis környezetváltozásra,új emberekkel való találkozásra. Innentől vette kezdetét önmagam és mások megismerése is.
Nem szokásom szavakkal,érzelmekkel dobálózni. De valami elindult bennem,valami amitől mindig jobb kedvem lesz. Amire ha csak gondolok is elmosolyodom. Olyan ez mint mikor hosszú ideig zuhog az eső majd miután elmúlik egy csodaszép szivárvány ragyog az égen. A sötétségból,borúból csak hirtelen előtoppan valami ami reményt ad,mosolyt és jókedvet ami végülis magával ragad és elfeledteti a szürkeséget az esetleges múltbéli fájdalmakat. Valami ilyesmit érzek már egy ideje,ami egyre nagyobb szivárvány lesz. Egyre jobban kezdek kötődni hozzá,ha nem látom a kedvem is lelankad csak azt várom hogy lássam a két szép szemét. A búcsúzás a legrosszabb mert miután látom ahogy elmegy máris hiányzik. Nem tudom éppen ezek a dolgok minek a jelei de egy biztos erre vártam már hosszú ideje hogy végre ezt érezhessem. Viszont van félelmem ezzel kapcsolatban. Sokszor felmerül bennem a kérdés:én ezt megérdemlem? Elég jó vagyok? Ő vajon olyan embert érdemel mint amilyen én vagyok? Félek attól hogy ez a boldogság ami a magasba repít engem, ez ami néha már úgy gondolom hogy túl szép csak fogja magát és visszaránt a mélybe. A filmekbe mondogatják mindig,hogy túl szép hogy igaz legyen. De remélem ez nem így van és egy nagyszerű nyár előtt állok vagyis ami még maradt belőle. 


  • Azok a bizonyos parák bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 június 4. By: sohaneaddfel

Most már nem félek az új lépésektől. Talán némiképp örülök is hogy ez a korszak lezárult. Sok olyan dolog történt ez idő alatt amik gyengítettek és azzá tettek ami most vagyok. Hiába túlléptem rajtuk mégis belül ott maradt mélyen. Amiket nem tudok elfelejteni és kitörölni az emlélezetemből. fáj néha visszagondolni rájuk mert az én hibáimat is tükrözik,hogy miket nem csináltam jól. Volt sok dolog amit lehet mostmár másképp tennék de már nem lehet. El kell fogadnom,hogy még milyen kis butus voltam akkoriban.Viszont úgy érzem mára már teljesen önmagamra találtam. S ez az énem azt súgja jobb lesz nekem távol ettől a helytől. Muszáj tovább lépnem és hátrahagynom a múltat.
Nem olyan ember vagyok mint az átlag ha mondhatom így. Nagyon jól emlékszem mindenre arra hogyan indultam el ezen az úton. Arra milyen nehéz volt haladnom,felállnom és az emberek által elém tett akadályokon átugranom és oda érnem ahol most vagyok. Talán sosem ismertem magam igazán. Nem tudtam mi lakozik bennem,mi a jó és mi a rossz tulajdonságom.De kezdem teljesen megismerni az igazi Barbit. Akinek az élete nem csak a bulizásról,tanulásról,ivásról szól. Hanem az emberi értékekről,a kitartásról. Úgy gondolom sokkal többet ér egy otthon ülős családi este bármi másnál. Inkább élem úgy az életem ahogy én akarom és nem tetszik másnak minthogy úgy ahogy más akarja ami nekem nem tetszik. Akkor leszek unalmas mások szemében. Nem érdekel. Mert vannak az életben olyan pozitív visszajelzéseim melyek csak jobban erősítenek abban hogy legyen önmagam s nem rossz az amit csinálok.Lehet ezzel különccé válok. Ám legyen,büszkén vállalom. Ha egyedül is folytatom az utamat egy biztos sosem fogok hátranézni mindig csak előre. Egyszer elérem azt a célt bármibe is kerüljön hiszen egyszer élünk. Az élet pedig egy megismételhetetlen ajándék amit szeretni és tisztelni kell,mert csak egy van belőle. De az mindennél a legértékesebb dolog.


  • Mindig csak előre bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 28. By: sohaneaddfel

Lehetőségem nyílt a minap arra hogy elmehessek kirándulni veletek. Meg is ragadtam az alkalmat és nem haboztam,elindultam. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem mikor elindultunk. Nem tudtam mire számíthatok,milyen lesz. Pozitívan csalódtam azt kell,hogy mondjam. Rettenetesen jól éreztem magam köztetek,jó volt veletek lenni. Az első nap fénypontja a Tisza tavi csónakázás volt. S közben az jutott eszembe,hogy sokan vágynak külföldre nyaralni pedig itt Magyarországon közel hozzánk mennyi látnivaló és csodálatos dolog van. Köztük a Tisza-tó is.A nyugalmas,egyszerű ámde győnyőrű táj nagyon elnyerte  tetszésem és ha van rá lehetőség mások is megnézhetik.Ahogy a mondani szokás a legegyszerűbb dolgok néha a legcsodálatosabbak. Utunkat folytattuk a helyi fagyizó felé ahol állítólag nagyon finom a fagyi. Ezt tanúsíthatom hogy így van. A kis város maga is kis csendes.egyszerű,varázslatos egy élmény volt veletek az otcáin sétálni és a borsodi láncban részt venni.Ugyan nem minden ment zökkenőmentesen de ez mindig így van. Sosincs az amit eltervezünk. Én örülök hogy 2 napot veletek tölthettem,remélem hogy ti is. Maradjatok meg olyanoknak amilyenek vagytok mert ettől lesztek értékesek és egyedülállók. Tudjatok komprpmisszumot kötni és egy csapatként az utat végigjárni. Általatok újra 9.-es lehettem ami nagyon boldoggá tett de olykor szomorúvá is mert én már nem megyek az osztályommal kirándulni. Néha annyira hiányoztak és erre csak később fogtok rájönni,hogy mennyire jó is és kevés ez az együtt töltött 4 év. Lesznek olyan dolgok amelyek szöget ütnek a fejetekbe,amik nem lesznek kellemesek de az élet ilyen, Minden egyes percét használjátok mert az elmulasztott tettek nem fognak visszajönni. Nagyon hálás vagyok nektek hogy befogadtatok és együtt moshattuk a lábunkat a vízbe,együtt reggelizhettünk,utazhattunk. Köszönöm nektek és tanárnőéknek ezt a lehetőséget. Úgy gondolom amit tettetek értem nem fogom elfelejteni.Végezetül egy jó tanács: Akármi volt a kiránduláson ti csak a JÓra emlékezzetek a többit pedig haggyátok ott ahol trötént és ne hozzátok haza. Hiszen csak a jóból tudtok építkezni.


  • Újra…. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 16. By: sohaneaddfel

Ma vagyis tegnap úgy gondolom új barátokra találtam. Ugyanis belecsöppenhettem kicsit az óvónők mindennapjaiba. Beléphettem oda ahol már nagyon rég jártam: a katicacsoportba. Ott találkozhattam régi óvónénimmel,mert én még a mai napig így hívom. Ő semmit sem változott de az épület sem. 

Miután beléptem sok kis meglepődött,megszeppent arcot láttam. Őszintén szólva megijedtem hogy fognak fogadni engem. Hogy félnek e tőlem vagy sem. Csalódtam de pozitívan. Bemutatkoztak nekem sőt némelyikük hatalmas mosollyal fogadott. Olyan nagy melegség öntötte el a szívemet mikor láttam hogy “tetszem” nekik. Egyből befogadtak körükbe és együtt főztünk,rajzoltunk,ettünk és beszélgettünk. Mindegyikőjüket más és más,mindannyiójukat más valamiért lehet szeretni. Van két személyes kedvencem is. Név szerint Alex akinek szőke hajacskája van és nagyon vagány,igazi hódító. Szokott nekem kacsintgatni,egymást szoktuk figyelni. Másikuk Bella aki mindig úgy megbabonáz a kis mosolyával és huncutságával. Ma kint az udvaron lecsuszott a csúzdán és azzal a lendülettel a karjaimba futott. Felemelő érzés volt. Éreztem hogy szeret,szeretnek. Kint leültem egy lócára egyedül,mivel úgy voltam vele hagy játszanak ez jár nekik. De aztán nagyon meglepődtem mikor jött oda hozzám Milán és Judit az ikerpár és leültek mellém beszélgetni. Aztán jött Fanni is majd Luca aki mindig csak az ölembe akar ülni. Majd nagyobbak is körbevettek és meséltek. Boldog voltam mert a többiek helyett engem választottak. Vicces volt mikor kérdezték óvónéni vagyok e illetve a kis Luca anyukája vagyok e. Remélem egyszer azt válaszolhatom hogy igen óvónéni vagyok és egy gyermek anyukája. Annyira szívmelengető érzés volt velük lenni,szívem szerint nem akartam őket ott hagyni. Ha tehetném mindennap elmennék hozzájuk. 

Ma is sokat tanultam már próbáltam kicsit fegyelmezni őket. Leti mindig sírva jön be mert nem akar az anyukája nélkül lenni. Felálltam és odamentem hozzá hogy megvigasztaljam és sikerült. Ez volt a legnagyobb sikerélményem eddig. De aztán követte egy másik is. Alex is sírva lépett be a csoportba de amint meglátott elmosolyodott. Azt hittem megeszem a kis cuki pofiját. Már én nyomtam fogkrémet a fogkeféjükre és együtt mondókáztunk.Ma is mikor elmentem rögtön azt kérdezték mikor jövök újra. Életembe csak nagyon ritkán voltam boldog de ez a két nap közöttük van. Néha nem értem más miért nem szereti a gyerekeket. Hiszen olyan kis husik,ennivalóak hogy nem lehet rájuk haragudni. Rossznak rosszak de senki sem egyforma de ettől még szeretjük őket hiszen gyerekek. 

Úgy gondolom óvónőnek lenni egy nagyon hálás feladat és tisztelendő munka. Épp ezért is vonz nagyon főleg így hogy megízlelhettem az ízét. Gyerekekkel foglalkozni nekem egy élmény és nagy boldogság. Hiszen ők gyorsan oldódnak és mérhetetlen szeretet árad belőlük. Őket látva azon gondolkodom hohy én is ilyen voltam-e. Egy biztos egytől egyig a szívemhez nőttek a kislurkók és mosolyuk minden rosszat elfeledtet velem. Ők az élet egyik legnagyobb ajándékai és büszke vagyok rá hogy ilyen barátaim lehetnek. 

Fárasztó volt ez a két nap de nem bánom mert megérte, velük minden perc ajándék. Miután elváltam tőlük máris hiányoztak ami most is így van.


  • Új barátok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 14. By: sohaneaddfel

Egyszer egy barátom azt kérdezte tőle mikor fogok végre bízni magamban. Erre én azt válaszoltam,hogy soha. Hogy miért? Mert saját magamnak sose adtam okot arra hogy bízhassak. Nálam a bizalom szó a legfontosabbak közé tartozik. Sohasem éreztem úgy magam hogy ezaz végre sikerült ez jó lesz,mert tudtam mire vagyok képes. De nem tudom mire vagyok képes,néha nem ismerem magamat sem. Ez olyan érzés amikor kapsz egy virágcsokrot ami gyönyörű aztán pár nap múlva a virágok elhervadnak hiába táplálod őket. Nos a magamba vetett hitem mindig így foszlik szerte széjjel. Néha úgy gondolom egy szánalomraméltó személyiség vagyok de nekemm nincs szükségem mások sajnálatára. Magam kell megoldanom ezt a helyzetet. Nem tudom mikor lesz meg az a pont amikor azt mondhatom hogy az az ember akiben a legjobban megbízom az ÉN vagyok.

Nem szeretek kérkedni a tudásommal,magammal,mert nincs mire. Sokan csak azt látják az életem csak tanulásból áll és unalomból. Nem! Nekem is van életem,csak nem feltétlen kötöm mások orrára. Unalmasnak unalkmasnak vallom magam. Vagyis próbálok változtatni de mindig ugyanott lyukadok ki.Végigfut előttem az egész életem és semmi bulis nem jut eszembe sőt semmi amit másnak elmondhatnék mert olyan jó sztori. Nekem nincsenek ilyen emlékeim,sosem voltam lázadó,bulizós. Sohasem kerestem fiúk társaságát sőt a feléjük irányuló nyitottságom egyre szűkebb. Ismét kérdések kavarognak bennem:Elég jó vagyok neki? Én egyáltalán megérdemlem őt? Pedig annyira szeretném ha erre a válaszra egyszer igent mondhatnék. Csak az az ajtó folyamatosan záródik és  arés egyre kisebb lesz olyannyira hogy egyszer végleg bezáródik.

Keresem a világban hogy ki is vagyok valójában,de még nem leltem meg a célt. Sokszor ahogy ma is csak ülök az ágyamon és azon gondolkodom ki vagyok én,mi a terve velem a főnöknek ott fent,miért vagyok itt. Ezek olyan kérdések sokasága melyekre nem tudom a választ de remélem egyszer megtalálom majd.

Ha valakinek van kérdése,észrevétele vagy mondanivalója akkor írhat nekem nyugodtan a sohaneaddfel98@gmail.com e-mail címre. Amit írsz köztünk marad.


  • Hol a válasz? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 11. By: sohaneaddfel

A búcsúzás azt is jelenti hogy esetleg egy olyan embertől veszel búcsút aki számodra nagyon fontos. Ilyenkor azt érzed hogy nem tudod mi lesz veled nélküle,nem tudod mi tévő légy,kétségbe esel. De egy valamit tudnod kell: ha távol is vagytok egymástól mégis ő ott lesz veled mindig. Mikor reggel felnéztem az égre láttam hogy a felhők közül kibukkantak a nap fényei,sugarai. Ami azt jelenti hogy még a legrosszabb napokon is ha reményvesztett vagy mindig ott lesz veled valaki aki mutatja neked az utat,a fényt. Egy okos ember egyszer azt mondta:ajándékok vagyunk egymásnak. Erre előbb vagy utóbb rájövünk. Én eddig is tudtam de most megerősített benne. Számomra a barátaim tényleg ajándékok. Rengeteget köszönhetek nekik és azt hiszem örökké hálás vagyok nekik, mert ha ők nincsenek nem találtam volna rá a szenvedélyemre:az írásra. Nem jöttem volna rá arra mikre vagyok képes. Már nem félek kinyilvánítani a véleményemet,sokkal nyitottab vagyok az ember fele és egyre többet beszélek. Ők ott voltak mikor szomorú voltam vagy mikor a legboldogabb életemben. Ha rossz döntést hoztam támogattak akármilyen nagy baklövésről is volt szó. Akikkel ha egymásra néztünk tudtuk mire gondol a másik. Imádtam minden egyes percét amit együtt tölthettem velük. Nekem nem csak ők az ajándékok hanem számomra az életem is egy hatalmas ajándék. S végre egyszer tényleg azt éreztem büszke rám a családom. Hihetetlen érzés hogy legalább ezzel a kis dologgal is de örömöt okoztam nekik és visszaadhattam egy kis darabot abból amit az évek során tőlük kaptam. Legfőképp a mérhetetlen szeretetet. Ami a legcsodálatosabb dolog a világon. Nem kell érte fizetni és mégis megfizethetetlen. Ezt érezni a legnagyobb boldogság. A legerősebb érzés a földön bárki bármit is mondjon. A gyűlölet ezzel szemben múlandó dolog,erős ugyan és magával ránthat de egyszer elhagy. Mert ott van valami ami sohasem tűnik el,ami mindig ott van az alagút végén és vár rád hogy megmenthessen. A szeretet is egy ajándék,egy hatalmas nagy ajándék. Látod nem kell holmi drága dolgokra költened a pénzed mikor az élettől ingyen is megkapod a lehető legfontosabb dolgokat. Ajándék vagy ezen a világon,ajándékok a barátaid,a szeretet. Csak mindez attól függ mennyire engeded be az életedbe az új dolgokat s hogy mennyire vagy nyitott. Egyet sose felejts el: egy életed van ugyhogy használd ki és élj vele. Ne félj élni mert meghalni bárki tud!!!!


  • Ajándék vagy bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 7. By: sohaneaddfel

A búcsúzás mindig nehéz, hiszen amitől vagy akitől búcsúzunk fontos helyet foglal el a szívünkben. Legyen szó egy plüssmackóról, kedvenc sorozatunkról, egy barátról, egy osztályról vagy akár egy iskoláról. Mindez valami végét jelenti s egyben egy új dolog kezdetét. A múlttól nem búcsúzunk el igazán, mert a jövőre nézve segít minket. Tanulhatunk, okulhatunk belőle,de mindenképpen pozitívum.
Ez a nap a búcsú napja. Nem hittem volna,hogy 4 év ilyen gyorsan eltelhet. Mintha csak tegnap lett volna, mikor 42-en ültünk egy teremben és azon aggódtunk,hogyan jegyezzük meg a többiek nevét. Sokan voltunk kis csapatokban,ami mára már egy család lett sok nagyszerű élménnyel,emlékkel,emberrel. Nevetve gondolunk vissza a nap végi fizikaórákra,mikor izgultunk ki felel de előtte megnéztük hányadika van és kiszámoltuk hova ne üljünk. A beszélgetős biológiaórákra,mikor próbálkoztunk témát váltani,hogy ne vegyük a tananyagot. A fiúk érdekes,vicces magyar feleleteire , a jó hangulatú kirándulásainkra,a szalagavatónkra és kampányunkra melyekre a felkészülés minden perce buli volt. Ugyan most szomorúan ülünk itt,de később erre is boldogan gondolunk vissza.
Mennyi mindent éltünk át együtt,szinte olyan mint egy álom:fantasztikus,izgalmas és hamar véget ér. Sajnálom,hogy tényleg vége,mert bennetek barátokra,társakra leltem,akiket nem akarok elengedni. Köszönöm a sorsnak,hogy találkozhattam veletek s e nagy család részesévé válhattam. Köszönöm szüleinknek,akik mindig mellettünk álltak és biztos támaszt nyújtottak a nehéz időkben. Akik feltétel nélkül szeretnek minket s hálásak vagyunk nekik az életünkért. S köszönöm tanárainknak hatalmas türelmét,mérhetetlen barátságát,szeretetét akik nélkül az út amire lépünk nem folytatódhatna.
Az utódainknak azt üzenném,hogy használjátok ki a sulis élet minden percét. Amíg együtt lehettek, mert az utolsó napok szomorúak tudván,hogy hamarosan vége. Itt állva az egész 4 év elsuhan a szemeim előtt, s csak arra gondolok hogy még 1 nap milyen jó lenne. Itt átértékeled amit egykor éreztél,ha haragudtál valakire,ha az osztály nem volt a szíved csücske rádöbbensz: kár volt. Mert miattuk lett értelme a napjaidnak. Sok erőt,kitartást,gyönyörű napot,emléket kívánok nektek.
Végezetül eme pár sorral intek nektek búcsút ballagó társaim. Most itt állunk együtt kéz a kézben,s nem tudjuk még mit hoz majd a sors. Van azonban egy dolog ami örök: a fényünk. Mindannyian csillagok vagyunk az égen. Életünk legszebb pillanataiban tündöklünk csak igazán. Ez a nap is ilyen. Lentről néznek fel ránk embertársaink. Ott vagyunk fent együtt,egy csoportban,egy családként. S ragyogunk oly erősen,hogy semmihez sem fogható. Az élet ugyan szétválaszt minket,de akkor is látjuk egymást,hisz fényünk soha ki nem alszik.


  • Ballagás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva