Date posted: 2017 december 16. By: sohaneaddfel

Nem tudom hogy mondjam el bárkinek is. Azt a sok szomorúságot,fájdalmat,stresszt,düht,kiábrándultságot és fáradtságot amit érzek. Nyom belül olyannyira hogy már úgy érzem nem birom tovább. Csak gyűlik és gyűlik… Egyszer leomlik de akkor nyomot fog hagyni maga után. Én nem akarom ezt. Annyira elegem van abból hogy érzek. Nem akarok kötődni másokhoz és aztán meg bánkodni,szomorkodni. Ajj mit tehetnék hogy ez ne legyen? Barmit is érzek az fáj,miert van az hogy fáj? Miért fáj? Miért vagyok ilyen gyenge? Én nem akarok az lenni,én más akarok lenni mint a többiek. Én segiteni akarok a rászorulóknak de nem tudom hogyan. Olyan tehetetlennek érzem magam. Úgy gondolom az embereket és az állatokat nem sajnálni kell hanem megérteni. S mi emberek nem ilyenek vagyunk. Mi a külső alapján íteljük meg a dolgokat. A minap láttam videót egy kiskutyáról aki beteg volt. Ki volt a fogsora mondhatni kis csufika volt. Viszont a szemében láttam amit  van hogy emberek szemében nem látok. Az életkedvet. Annak ellenére hogy van aki eldobta. Mindig tud örülni akár egy érintésnek. Hihetetlen mikre képesek, mennyi szeretet,akarat van bennük. Annyira csodálom ezt. Sokszor úgy érzem segítenem kellene nekik de ugyanakkor azt is hogy ők ezt megoldják és erősek és képesek rá. Csodálatra méltó erővel rendelkeznek és kitartással. Annyira lenyűgöző ez az egész. Miöozben irok csak mosolygok ezen és próbálok minél szebb mondatokat kreálni. Viszont a fejemben mégis szebben hangzik ez az egész mint leírva. A fejben minden sokkal könnyebbnek tűnik. Pedig nem kellene hogy így legyen. Viszont a fantázia,a képzelet sokszor szebb mint maga a valóság. Épp ezért is álmodozom,gondolkodom dolgokon. Mert annyira szépek én pedig imádok szépre gondolni. Amiktől boldog leszek és mosolyra hózodik a szám.

Mit is írhatnék még,talán magam sem tudom. Annyi minden van most a fejemben de nem tudom hogy fejezzem ki magam. Nem találom a megfelelő szavakat. Mert annyi szót ismerünk de mégis sok olyan felesleges és nem mond semmit. Amik pedig igen azokat sokszor feleslegesen használjuk.

 


Date posted: 2017 november 12. By: sohaneaddfel

Életedben először érzed,

hogy mindennél jobban szereted.

Akármerre is jársz,

csak őzt látod,csak rá vágysz.

 

Amikor veled van,

pillangók lesznek gyomrodban.

S ha szól hozzád egy szót is,

elakad a szavam,fáj is.

 

Reménykedtél nagyon sokáig,

egészen eddig a pillanatig.

Mikor megtudtad nem szeret téged,

egy világ omlik össze benned.

 

Azt hitted,hogy képes lesz,

megkérdezni tőled,szeretsz?

Megölelni és elmondani,

hogy mit is jelentessz neki.

 

Vágytál arra,hogy fontos legyél,

végre valakinek a világot jelentsd.

Akinek nem ciki ha együtt vagytok,

s felvállal barátai előtt ha találkoztok.

 

Akinek mindig te jársz az eszében,

minden reggel keres téged.

Akinek álmaiban mindig jelen vagy,

s az életében fontos szakasz vagy.

 

Megbecsülné azt amilye van,

s tökéletes lennél neki kócosan.

S ha kell kiállna érted bármikor,

mert számára egy kincs vagy.

 

De az élet nem tündérmese,

nem lehet az amit mindenki szeretne.

Mert mindig lesznek szomorú napok,

de túl kell élni,hisz tudjátok.

 

Hiszem hogy sok rossz egyszer csak véget ér,

s megtaláljuk a boldogságot valakinél.

Erős vagy és az is maradsz,

hisz mindent kibírsz.

 

 


  • Összetörve bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 november 2. By: sohaneaddfel

Sok mindenkinek egy olyan ember a példaképe aki híros mert sportol,szíbészkedik,énekel vagy csak produkálja magát. Pedig a legnagyobb példaképek velünk élnek a mindennapokban. Nekem eddig nem volt olyan ember akire azt mondtam volna olyan akarok lenni mint ő,egészen mostanáig. Vagy késő vagy nem de rájöttem ki is az az ember akire én igazán felnézek. Ő pedig az Édesapám! Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű. Mert nála erősebb embert nem ismerek. Az ő gyermekkora kevésbé volt örömteli és boldog. Korán veszítette el papót s mama nem igazán bánt vele úgy mint ahogy megérdemelte. Igazából el sem tudom képzelni hogy mindezek dolgok ellenére is hogy lehet ilyen jó ember. Bántották,sokszor erősnek kellett lennie olyan helyzetekben is ami nem éppen gyermeknek való. Mennyit harcolt ő hogy idejusson,hihetetlen. Nem tudom szavakba önteni hogy mennyire büszke vagyok arra hogy ő az én édesapám. Ha nem is mutatja ki ha fáj én mégis látom. Látom ha sír,ha nevet,ha szomorú,ha boldog. Látom hogy az egyik legjobb ember a világon csak néha leplezi inkább. Titkon én is ilyen vagyok,mert nem mutatom ki mit érzek,nem hagyom hogy megismerjenek az emberek nehogy bánthassanak. Viszont apa megtanított arra hogy válhatok jó emberré. Hogy még a történtek ellenére is ott van mama mellett és nem hagyja el,márpedig a mai napig érzem ezt a megkülönböztetést apa és testvére közt. De nem érdekel mert tudom hogy mama nem tudja azt amit én. Hogy a fia a világ legjobb apukája,legjobb embere és minden. Büszke vagyok az Édesapámra,büszke vagyok arra akivé tett,büszke vagyok arra hogy a lánya lehetek. Nekem ő a legnagyobb példaképem. SZERETLEK APA!


  • Példakép bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: By: sohaneaddfel

Lassan egy éve már hogy életem egyik legszebb dolgát élhettem át:a szalagavatót. Ilyen csak egyszer van az ember életében amit sajnálok,mert az egyik legfényesebb része rövidke kis földi létem alatt. Emlékszem még a próbákra. Ahogy együtt nevettünk,táncoltunk,időztünk hogy a legjobbat nyújthassuk a nagy napon. Nos elismerésben nem volt hiány az egyszer biztos. Épp ezért is volt jó visszanézni a minap ezt az egészet. Csodálatos volt az egész és ekkor tudatosult bennem hogy ez már nem jön vissza. Örök ez a pillanat de már nem élhetem át újra. Ami kicsit elszomorított mert ez a 4 év sok mindenre megtanított engem az életben ami mindig bennem marad és így sosem fog az emlékezetemből eltűnni. Megtanított értékelni azt ami van. Ugyanis az elején csak el akartam menni innen valahova máshova,nem szerettem a helyet. S most hogy visszagondolok bolond voltam. Mert az utolsó napokban próbáltam kihasználni az összes együtt töltött időt. Szomorúsággal töltött és tölt el a mai napig hogy ilyen voltam,olyan aki nem menekülni akar egy olyan helyről ami később szinte a családjává vált. Igen azzá,mert mikor tudatosult bennem hogy nem jönnek vissza azok a percek akkor kezdtem el igazán értékelni azt amim van. S ez így van minden emberrel mert ha elveszít valakit vagy valamit akkor döbben is rá igazán hogy mennyit jelentett számára. Én ezáltal igazából nyertem. Azért nyertem mert mostmár sokkal jobban tudom értékelni azt amim van,teljesen más szemmel látom a világot,az életemet. Igazából a gimnázium,az osztály tett azzá aki most vagyok. Vagy nem is inkább úgy mondanám megmutatta hogy ki is vagyok valójában. S ezért nem tudod elégszer köszönetet mondani a jó Istennek,hogy a sors odavezetett. Fent ugyan ez már meg volt írva én csak sodródtam az árral. Remélem sok ilyen dolgot élhetek még át az életben amikből később tanulhatok és jobb emberré válhatok.Egy ember addig nem lesz jó míg magát annak nem érzi . Én még nem érzem magam jónak! Azon a rögös úton már tartok valahol,ami a kiuthoz vezet oda ahol az álom valóraválik. Viszont annyiszor lett volna rá alkalmam pedig hogy visszamenjek a rajthoz,de nem tettem. Volt valaki vagy valami ami mindig hajtott előre,olykor lökdösött és pofozott hogy ébredjek fel és menjek a célom felé.Nem tudom ez az út milyen hosszú,mennyi időmbe fog telni,milyen göröngyös de egy biztos:Nem fogok megállni és hátrálni! Mindig csak előre nézek mert soha adom fel! 

 

 

 


  • Értékelj! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 október 15. By: sohaneaddfel

Vannak dolgok amiket nem tudsz megmagyarázni miért,de mégis borzasztó rossz közérzetet,kedvet “kölcsönöz” számodra. Csak ülsz,gondolkodsz és érzed hogy fáj. Ez olyan érzés mint mikor a zseléstoll megfogja az ujjad és egy darabig ott marad. Csúnya,kellemetlen és szabadulnál meg tőle. Teljesen mégsem tudsz,hiszen újra és újra előfordulhat ez az eset. Kiszámíthatatlan mikor fog bekövetkezni. Egy biztos: a tinta minden egyes alkalommal fogy,majd a végén csak nyoma marad. Igen ott marad! Mert minden egyes alkalom amikor fájdalmat érzel nem tűnik el,csupán csak nem figyelsz rá. De az a sérülés mindig megmarad. Olyan mintha ilyenkor folyamatosan a szivedből tépnének ki egy kis darabot. Azt hiszik nem nagy dolog,pedig az. Mivel ha már egy kis rész is hiányzik,nem lesz a régi semmi sem!

2017.09.22.

Miért nem?

Nekem miért nem sikerül az,ami másnak rögtön? Irigylem azokat akiknek elsőre sikerül minden,de tényleg minden. Legyen ez egy dolgozat,vizsga,barát,szerelem. Előfordul,hogy nekik feleannyi erőfeszítésbe sem kerül,mint másnak aki még talán jobban is szeretné azt a dolgot Igazságtalanság vagy lecke? Én úgy értelmeztem régebben,hogy az előbbi. Vagyis inkább magamat hibáztattam érte. Annyit készültem és mégsem sikerült. Ekkor a legjobb megoldásnak a sírás bizonyult,s a magamban elvesztett hitem sajnálata. Aztán idővel rájöttem ez egy jó lecke volt arra hogy tudjam: még nem állok készen. De ha mindent beleadok idővel ez is kamatozni fog csak nem szabad feladni. Hiszen Isten azért adta ezt az életet,mert elég erős vagy ahhoz,hogy megéld. Ő bízik benned,te is bízz magadban!

2017.09.25.

Egyszer nekem is

Az utcán,a tévében,a buszon, a padon mindenhol párok. Párok akik szeretik egymást és nem félnek kimutatni érzéseiket.Ugyan nem látok bele a kapcsolatokba de egy biztos:küzdenek egymásért. Ami annyit jelent:nem adják fel,mert fontosak egymásnak bármilyen akadályt is gördítsen eléjük az élet. Akik szemtől szembe mondják:Szeretlek! Akiknek a mindent jelenti a másik fél. Akik fének elveszíteni a másikat. Ezeket szeretném én is úgy igazán átélni. Hogy valaki szerencsésnek érezze magát mert én vagyok neki és létezem. Akiért én is élek. Aki úgy szeret ahogy vagyok. Akinek a legnagyobb értéket adhatom ezen a világon: a szívemet.

2017.09.25.

Bárcsak…

Manapság a külső meghatározóbb dolog mint  a belső. Hiába is próbáljuk tagadni ez így van. Az ember igy van programozva,hogy lássa a szépet. De a jót miért nem? Lehet valaki kívül szép de belül egy senki. Lehet valaki aki nem éppen szemrevaló de belül csodálatos. csupán csak attól függ hogyan is nézzük a dolgokat. Arról nem tehet senki hogy nem éppen egy modell alkat,nem makulátlan a bőre. Épp ezaz. A társadalom elutasítja,bántja ezért. Pedig el sem képzelik milyen kárt tehet abban a személyben. Ilyenek vagyunk mi emberek. A külsőségek miatt háttérbe szorul a valódi érték. Engem nem érdekel,hogy alacsony vagy magas,szőke vagy barna,vékony vagy husis. Engem maga az ember érdekel,az hogy az a csoda ami ott van benne és benned mikor fog kitörni és szárnyakat kapni.  Bárcsak mindenki láthatná azt ami valójában szép és nem csak ránézésre. Bárcsak az érték tényleg érték lenne.

2017.09.26.

Fény az égen

Fáradtan,bambultan álltam a buszmegállóba. Felnéztem az égre és arra lettem figyelmes hogy csak egyetlen egy csillag látható az égen. Körülötte felhők áradata de valahogy nem tudták eltakarni mert én láttam,én látni akartam. Elmosolyodtam mert valami nagyon fontos dolog jutott eszembe. Az ég egy nagy végtelenség amiről nem tudunk mindent,kiszámíthatatlan éppúgy mint az élet. Vannak rossz napok benne amik miatt azt hisszük nincs tovább. Pontosan ez a csillag mutatta meg nekem azt:igenis van holnap,van tovább,van Remény. Hiszen a sok rossz dolog mellett mindig ott volt,van és lesz egy fény ami ugyan nem nagy de mégsem hagy el. Ez a csillag a remény ami soha ki nem alszik. És arr ösztönöz minket hogy soha ne adjuk fel.

2017.09.27.

Érezni

Mindenki megkapta ingyen ezt az “ajándékot” de nem mindenki él vele és értékeli. Pedig az egyik legcsodálatosabb dologról van szó ezen a világon. Mi lenne velünk nélküle? Én tudom:semmik. Értékessé és legfőképp emberré tesz. Megmutatja nekünk milyen a boldogság,szomorúság,fájdalom,szerelem,reménytelenség és még sorolhatnám. Van jó és rossz oldala is,mint mindennek. De mégis,valahogy más. Ezt nem tudod megfizetni,nem tudod eltüntetni, mert örök! Érezni mindig és mindenki tud csak másképp. Én szeretek érezni. Szeretem érezni azt amikor meglátom a bbarátnőmet,a munkéból hazaérkező szüleimet,testvéreimet. Olykor rossz érzések is elfognak. Emiatt könnycseppek gördülnek le arcomon. De nem érdekel. Én hálás vagyok Istennek ezért mert enged érezni. Érezni gogy élek, érezni hogy érzek!!!

2017.10.03.

 


  • Egy-egy kósza gondolat bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 szeptember 16. By: sohaneaddfel

Új környezet,új kezdet,félelem,hiány,szenvedés,könnyek,szerelem,csalódás,mosoly. Naggyából így írnám le a pár nap alatt történteket. Hallgatónak lenni már más mint szimpla diáknak. Itt má mindennek nagyobb súlya van s félek is mi lesz belőle. És te sem vagy már velem. Miért pont most hagytál itt  mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád? Miért nem volam fontos? Miért mondtad hogy szeretsz ha ez nem így van? Miért tetted ezt velem? Számtalan kérdés felmerül bennem a kapcsán amit tettél és ahogy tetted. Talán sosem kapok rá válaszokat de jobb is így. Borzasztó volt felfogni hogy vége. Igazából akármit írhattam volna hogy ne tedd,ugysem tudtalak volna meggyőzni. Így hát elfogadtam a döntésed. Ugyan ezt egy álmatlan éjszaka,könnyek és miegymás követte de ma már nem. Fáj még most is eszméletlenül de már tudom kezelni. S rájöttem arra hogy nem én veszítettem. Mert mindent megtettem amit csak tudtam. Ezzel szemben te féltél a szemembe mondani amit gondolsz. Azt hittem ennyit megérdemlek. De sebaj fordul a kocka még az életben én ezt nem gondolom hanem tudom. Mert én tényleg szerettelek és szeretlek még most is,nem véletlenül írtam azt a levelet akkor. Ahogy íz előbb említettem nem én hanem te veszítettél el egy olyan lányt aki tényleg képes lett volna mindent megadni azért hogy veled lehessen,aki sosem veszekedett ha nem írtál neki vissza rögtön. Aki hogy láthasson téged megpróbált megtenni mindent,akit nem találsz minden bokorban. Mert belőlem csak egy van és nem lesz másik. S tudom magamról vagyis a személyiségemről ha most azt hiszed könnyű de később rájössz nehéz engem elfelejteni. Mindenesetre köszönöm neked ezt a nyarat,felejthetetlen volt. Sok jó embert ismerhettem meg általad és köszönöm hogy legalább azt érezhettem fontos vagyok számodra mégha ez nem is így van. Csupán csak abban reménykedem egyszer felébredsz.


  • Ébredj fel! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 szeptember 2. By: sohaneaddfel

Csak én vagyok és a négy fal. Keresem a kiutat de nem találom sehol. A falak egyre jobban közelednek felém úgy érzem egyre szűkösebb itt,lassan összenyom. Pár napja még boldogan léptem ki innen de most megint itt ragadtam. Mindig van valami ami arra késztet hogy inenn sose tudjak kikerülni. Mindig elveszítem a magamba vett hitemet,tudom sok mindent rosszul csinálok. De volt valami vagyis valaki aki miatt úgy döntöttem kilépek a szorításból. S most hogy érzem egyre távolabb van tőlem már nincs értelme próbálkoznom. Olyan ez mint mikor eltörik egy olyan tárgyad ami számodra fontos és próbálod megragasztani,már reménykedsz hogy sikerült aztán ismét darabokra hull. Kell egy ragasztó ami oly erősen hat hogy nem esik szét de amíg ez nincs meg addig csak gurulok vissza a lejtőn,s nem tudom hol fogok megállni,segít e valaki,ott lesz e ő hogy segítsen. Nem tudom mi lesz de úgy érzem hogy egyszer megfulladok saját magamban. 

Érezni a legcsodálatosabb dolog a földön,én imádok érezni. S ezeket szavakba önteni. Mégha vannak tetteim is amik nem ezt bizonyítják,mert félek. Félek hogy nem jól csinálok valamit. Pedig miatta döntöttem úgy hogy nem megyek messzire tanulni,többet lássam. Miatta döntöttem úgy hogy nyitottab leszek. Miatta döntöttem úgy hogy elindulok a hegy felé azaz önmagam felé. Miatta kezdtem el újra érezni azt amit nem akartam,mert tudtam hogy fájdalmas lesz. Miatta akartam jobb,új ember lenni.


  • Vissza fogok esni bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 július 23. By: sohaneaddfel

Bizonyára ti is éreztétek már úgy magatokat,hogy boldognak kellene lennetek és azok is vagytok viszont az apró félelmektől nem tudsz eltekinteni. Hasonló cipőben járok én is. De kezdjünk mindent az elejétől.
Miután sikerült túllendülnöm életem eddigi legnagyobb megmérettetésén úgy döntöttem a nyaram hátralevő részét lazítással fogom eltölteni és úgymond már lemondok arról hogy majd valaki arról a bizonyos szakadék széléről magához rántson és ne engedjen el. 
Ettől függetlenül nyitottan sőt sokkal nyitottabban álltam hozzá a dolgokhoz. Úgy voltam lesz ami lesz,nem gondolkodom hanem úgy cselekszem amit helyesnek érzek,mondhatni sodródom az árral. És akkor a semmiből jött valaki aki miatt mindezt alá is támaszthatom. Az elején igazából nem éreztem semmit sem csak jól esett beszélgetni erről arról vagyis igazából mindenről. Nem mondom magam válogatósnak de azért nem írok vissza mondjuk mindenkinek. Ha mégis akkor az már egy jó pont illetve ha még egy taliban is benne vagyok akkor az már úgy gondolom különlegesnek érezheti magát. Ugyanis nem szokásom ilyeneket elkövetni hogy netes beszélgetéseket folytatván egy esetleges találkozóban is benne vagyok. Amikor írta hogy találkozzunk roppant furcsa módon belementem,nem is gondolkodtam rajta mit is válaszoljak. Viszont attól már paráztam hogy esetleg megnémulok mert ilyen téren nekem nem igazán volt szerencsém,szóval kicsit félve állok hozzá ezekhez a dolgokhoz. S rájöttem,felesleges volt sőt roppant meglepődtem magamon,nem is hittem volna hogy én ilyen vagyok. Egész egyszerűen a szám csak járt járt,mondtam én mindent ami a csövön kifért. Furcsa volt ez az egész,az jutott eszembe hogy lehet csak most kezdem magam megismerni úgy igazán s ehhez ő is kellett. Az elsőt követte egy második és még további találkozás. Mindezeket lazán felfogva éltem meg és ennek nagyon örülök. Úgy érzem szükségem volt egy kis környezetváltozásra,új emberekkel való találkozásra. Innentől vette kezdetét önmagam és mások megismerése is.
Nem szokásom szavakkal,érzelmekkel dobálózni. De valami elindult bennem,valami amitől mindig jobb kedvem lesz. Amire ha csak gondolok is elmosolyodom. Olyan ez mint mikor hosszú ideig zuhog az eső majd miután elmúlik egy csodaszép szivárvány ragyog az égen. A sötétségból,borúból csak hirtelen előtoppan valami ami reményt ad,mosolyt és jókedvet ami végülis magával ragad és elfeledteti a szürkeséget az esetleges múltbéli fájdalmakat. Valami ilyesmit érzek már egy ideje,ami egyre nagyobb szivárvány lesz. Egyre jobban kezdek kötődni hozzá,ha nem látom a kedvem is lelankad csak azt várom hogy lássam a két szép szemét. A búcsúzás a legrosszabb mert miután látom ahogy elmegy máris hiányzik. Nem tudom éppen ezek a dolgok minek a jelei de egy biztos erre vártam már hosszú ideje hogy végre ezt érezhessem. Viszont van félelmem ezzel kapcsolatban. Sokszor felmerül bennem a kérdés:én ezt megérdemlem? Elég jó vagyok? Ő vajon olyan embert érdemel mint amilyen én vagyok? Félek attól hogy ez a boldogság ami a magasba repít engem, ez ami néha már úgy gondolom hogy túl szép csak fogja magát és visszaránt a mélybe. A filmekbe mondogatják mindig,hogy túl szép hogy igaz legyen. De remélem ez nem így van és egy nagyszerű nyár előtt állok vagyis ami még maradt belőle. 


  • Azok a bizonyos parák bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 június 4. By: sohaneaddfel

Most már nem félek az új lépésektől. Talán némiképp örülök is hogy ez a korszak lezárult. Sok olyan dolog történt ez idő alatt amik gyengítettek és azzá tettek ami most vagyok. Hiába túlléptem rajtuk mégis belül ott maradt mélyen. Amiket nem tudok elfelejteni és kitörölni az emlélezetemből. fáj néha visszagondolni rájuk mert az én hibáimat is tükrözik,hogy miket nem csináltam jól. Volt sok dolog amit lehet mostmár másképp tennék de már nem lehet. El kell fogadnom,hogy még milyen kis butus voltam akkoriban.Viszont úgy érzem mára már teljesen önmagamra találtam. S ez az énem azt súgja jobb lesz nekem távol ettől a helytől. Muszáj tovább lépnem és hátrahagynom a múltat.
Nem olyan ember vagyok mint az átlag ha mondhatom így. Nagyon jól emlékszem mindenre arra hogyan indultam el ezen az úton. Arra milyen nehéz volt haladnom,felállnom és az emberek által elém tett akadályokon átugranom és oda érnem ahol most vagyok. Talán sosem ismertem magam igazán. Nem tudtam mi lakozik bennem,mi a jó és mi a rossz tulajdonságom.De kezdem teljesen megismerni az igazi Barbit. Akinek az élete nem csak a bulizásról,tanulásról,ivásról szól. Hanem az emberi értékekről,a kitartásról. Úgy gondolom sokkal többet ér egy otthon ülős családi este bármi másnál. Inkább élem úgy az életem ahogy én akarom és nem tetszik másnak minthogy úgy ahogy más akarja ami nekem nem tetszik. Akkor leszek unalmas mások szemében. Nem érdekel. Mert vannak az életben olyan pozitív visszajelzéseim melyek csak jobban erősítenek abban hogy legyen önmagam s nem rossz az amit csinálok.Lehet ezzel különccé válok. Ám legyen,büszkén vállalom. Ha egyedül is folytatom az utamat egy biztos sosem fogok hátranézni mindig csak előre. Egyszer elérem azt a célt bármibe is kerüljön hiszen egyszer élünk. Az élet pedig egy megismételhetetlen ajándék amit szeretni és tisztelni kell,mert csak egy van belőle. De az mindennél a legértékesebb dolog.


  • Mindig csak előre bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 28. By: sohaneaddfel

Lehetőségem nyílt a minap arra hogy elmehessek kirándulni veletek. Meg is ragadtam az alkalmat és nem haboztam,elindultam. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem mikor elindultunk. Nem tudtam mire számíthatok,milyen lesz. Pozitívan csalódtam azt kell,hogy mondjam. Rettenetesen jól éreztem magam köztetek,jó volt veletek lenni. Az első nap fénypontja a Tisza tavi csónakázás volt. S közben az jutott eszembe,hogy sokan vágynak külföldre nyaralni pedig itt Magyarországon közel hozzánk mennyi látnivaló és csodálatos dolog van. Köztük a Tisza-tó is.A nyugalmas,egyszerű ámde győnyőrű táj nagyon elnyerte  tetszésem és ha van rá lehetőség mások is megnézhetik.Ahogy a mondani szokás a legegyszerűbb dolgok néha a legcsodálatosabbak. Utunkat folytattuk a helyi fagyizó felé ahol állítólag nagyon finom a fagyi. Ezt tanúsíthatom hogy így van. A kis város maga is kis csendes.egyszerű,varázslatos egy élmény volt veletek az otcáin sétálni és a borsodi láncban részt venni.Ugyan nem minden ment zökkenőmentesen de ez mindig így van. Sosincs az amit eltervezünk. Én örülök hogy 2 napot veletek tölthettem,remélem hogy ti is. Maradjatok meg olyanoknak amilyenek vagytok mert ettől lesztek értékesek és egyedülállók. Tudjatok komprpmisszumot kötni és egy csapatként az utat végigjárni. Általatok újra 9.-es lehettem ami nagyon boldoggá tett de olykor szomorúvá is mert én már nem megyek az osztályommal kirándulni. Néha annyira hiányoztak és erre csak később fogtok rájönni,hogy mennyire jó is és kevés ez az együtt töltött 4 év. Lesznek olyan dolgok amelyek szöget ütnek a fejetekbe,amik nem lesznek kellemesek de az élet ilyen, Minden egyes percét használjátok mert az elmulasztott tettek nem fognak visszajönni. Nagyon hálás vagyok nektek hogy befogadtatok és együtt moshattuk a lábunkat a vízbe,együtt reggelizhettünk,utazhattunk. Köszönöm nektek és tanárnőéknek ezt a lehetőséget. Úgy gondolom amit tettetek értem nem fogom elfelejteni.Végezetül egy jó tanács: Akármi volt a kiránduláson ti csak a JÓra emlékezzetek a többit pedig haggyátok ott ahol trötént és ne hozzátok haza. Hiszen csak a jóból tudtok építkezni.


  • Újra…. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva