Date posted: 2017 január 11. By: sohaneaddfel

Tegnap volt életem talán egyik legboldogabb és legcsodálatosabb napja. Hisz szülinapom volt. Aznapra megfogadtam hogy csak mosolyogni fogok bármi is történjen és nem hagyom hogy a negativ dolgok a földre rántsanak. Sikerült is mosolygósnak lennem. Hatalmas örömmel keltem ki az ágyamból aznap azzal a tudattal hogy valami csodás dolog fog történni. És meg is történt. Azokkal az emberekkel voltam akiket nagyon szeretek és fontosak nekem. Annyira jol esett hogy gondoltak rám olyan sokan mégha csak pár szóval is de számomra elég. Ehelyett kaptam muffintortát és rengeteg csokoládét illetve ajándékot.  Amiknek persze nagyon örültem de legjobban annak az ajándéknak hogy vannak barátaim.Az egész napom boldogan telt szinte minden napszakra jutott valami jó. Még este is. Kaptam egy szép kis verset lefekvés előtt ami mégjobban feldobta a kedvem.  Ráadásul beszéltem egy olyan személlyel aki azt hittem már réges rég elfelejtett. De nem igy van. Mondott amit mondott és pozitiv visszajelzés volt számomra az hogy nem vagyok egy könnyen felejthető ember és az emberek képesek a megbánásra foleg azok akikről nem is gondolnánk. Ennél szinesebb a tegnapi napom nem is lehetett volna. Boldogan és mosolygósan hajtottam álomra fejem.  Ez a nap csak az enyém volt csak az enyém! Megkaptam a legnagyobb dolgot a világon :a SZERETETET. Nagyon hálás vagyok a Főnöknek ott fent hogy ilyen embereket sodort az utamba mint a barátaim. Semmi pénzért sem cserélnék el őket. Nélkülük nem lett volna tökéletes az a január 10.-ei nap.Erre úgy gondolom mindig emlékezni fogok.

De valami hiányzik. S nem tudom mi az. Mintha lenne egy csokid de egy kockát megettek volna belőle. Már nem lesz teljes és tökéletes.  A lelkemmel is ugyanez történik. Valami ürességet érzek bent ami nem hagy myugodni.  Meg kell találnom azt a kockát ami a hiányzó helyre illik. És meg is fogom találni mert soha nem adom fel!

Minden évben van egy nap ami csak a tiéd. Senki sem tudja elvenni tőled. Úgyhogy használd ki . Hiszen ez volt az élétedben a legelső nap. Ugyan egyre idősebb leszel de a gyermek szív és lélek mindig benned marad. Az örök mosoly és boldogság. Ez a nap Isten ajándéka hisz megszülettél ami a világon az egyik legnagyobb ajándék.

 

 


Date posted: 2017 január 1. By: sohaneaddfel

Igaz, minden igaz amit akkor mondott,teljes mértékben. És sajnálom mindent tényleg őszintén sajnálok. Sajnálom hogy nem voltam elég őszinte és nyitott. Mindezt azért tettem mert a bajom az én bajom és senki másé. Elég saját magam leküzdeni nem kell hogy másik nyakába zúdítsam. Mindez viszont azt jelenti nekem nem megy ez a párkapcsolatosdi. Hiába szeretem azt akit szeretek ha nem tudom igazán éreztetni vele. Ez is egy problémám a sok közül. De mindent képes vagyok legyőzni csak idő kell hozzá. Lassan de biztosan lépkedek előre és sohasem nézek hátra. Ezért is nem megy nekem olyan könnyen és gyorsan. 

Talán visszaestem a depibe de nem miatta, hanem saját magam miatt. Mert nincs magamra időm vagyis nem szeretek magammal törődni. Hisz vannak körülöttem emberek akiknek szükségük van a segítségre akármiről is van szó.  Így mindig készen kell állnom s csak azután  következek én. Lassan de biztosan meg fogom találni önmagam.

2016 nem az én évem volt. Gyönyörűen kezdődött aztán a magasból lezuhantam a mélybe. Mint a karácsonyfadisz ha leesik összetörik pedig előtte ott volt a fán és díszitett és csodálatos volt. Majd cska egy mozdulat és már vége. Ami szép volt elmúlt és már nem lehet visszahozni akárhogyan is próbalkozunk. Már sosem lesz ugyanolyan. Ahogy én sem. Remélem ez az évem jobb lesz az előzőek. Fogadni nem fogadtam meg semmit de azt igen hogy inkább vagyok szingli és nincsenek problémáim ezzel mert nem biztos hogy megtudnám oldani amilyen hallgatag vagyok és egyre jobban bizalmatlan


  • Lassan de biztosan bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2016 december 21. By: sohaneaddfel

Talán eddig amit magamról gondoltam nem is valós. Talán akit “rossznak” hittem valójában jó. S legfőképp magamat jónak hittem de legbelül érzem:tévedtem. Minden cselekedetemben ott van az a kis rossz ami aztán az egészet elrontja. Sokszor mikor segíteni szeretnék csak kárt okozok.Pedig mindent szívből teszek és mégis. Nem értem ezt ahogy önmagamat sem. S talán soha nem is fogom. Amikor már úgy tényleg el tudtam fogadni önmagam ismét kétségeim támadtak. Talán változnom kellene? Sokszor erős vagyok de az erős emberek is sírnak néha. De akkor az olyan mintha egy csatát veszítettél volna el. Mintha a szíveden a fájdalom úgy járkálna mint a holttesteken az emberek. Taposnak mitsem törődve azzal hogy fájhat. Ugyan egy csatát elvesztettem de a háborút nem. S talán sok csatát kell még megvívnom hogy tudjam ki is vagyok. Egy biztos nem adom fel csak egy darab mindig eltűnik.

Akik megijedtek megnyugtatom őket: nem csinálok semmi hülyeséget és jól vagyok,vagyis az leszek. Csak most szükségem van időre,szükségem van önmagamra!


  • Rosszul hittem bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: By: sohaneaddfel

Nem tudom miért van ez? S miért történik mindez. De egy biztos: nagyon nehéz és néha már nem bírom,úgy érzem feladom. Eddig azt hittem hogy jó ember vagyok és jókat cselekszem. Mára már kételkedem ebben. Mindig rosszul sül el amit jónak szánok. Az én hibám mert bántom azokat akiket szeretek mégha ezt nem is mondom ki,talán magamnak sem. A kishugomra csak vigyázni akarok. Azt akarom hogy ő ne sírjon és sose szenvedjen ahogy én ezt néha tettem. Ha okom is lenne rá hogy leszidjam nem teszem. Csupán elmondom véleményemet s próbálom a jó útra terelni. Csak sajnos ezt ő nem tudja vagy csak én hiszem azt hogy jót teszek. Azt sem tudom hogy tegyek e valamit és hagyjam hagy sodródjon az árral. De nem tudom. Mert szeretem és féltem. Talán elehet igaz:ellentétek vagyunk. És ő nem érzi azt a tetteimben hogy mennyire szeretem,hogy nekem mennyire fáj amit hallok hogy mond. Kételkedni kezdek magamban és felteszem a kérdést:miért vagyok még itt? 

Nem bírom leírni e sorokat anélkül hogy ne hullajtsak könnyeket. A fájdalom amit most érzek mintha az egész évi rosszat most kapnám meg. Egyszerűen nem bírom. Az életvidám lány aki voltam ma már csak egy árnyék. Ülök  a szobában egyedül és elrejtem könnyeimet mások elől. Ne lássák hogy kiül az arcomra a bánat. Nem akarom mások sajnálatát csak annyit hogy akivel rosszul bántam, egy rossz szót is mondtam bárkire azt SAJNÁLOM. Mindennek megvan a következménye. Én is visszakapom a szavakat amik kicsúsztak a számon,mert a szavaknak súlya van.
S talán ez lesz életem legrosszabb karácsonya. Mert hiába fogok mosolyogni ha belül össze vagyok törve és sírok. Félek a fájdalom egyszer csak felemészt. Félek a félelemtől.
Egyedül akarok most lenni és átgondolnom hogy ki vagyok. Ha esetleg valaki keresne az itt megtalál: sohaneaddfel98@gmail.com


  • Legrosszabb bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2016 november 30. By: sohaneaddfel

Sokan nem gondolkozunk mielőtt cselekszünk. S emiatt sokszor megbántjuk a másikat. Valaki akaratlanul valaki pedig nem törődik azzal hogy fáj a másiknak vagy sem. Pusztán önmaga érdekli és a szabadsága. Annyira tud zavarni az mikor valaki mindent megtenne egy bizonyos személyért aki látszólag ugyanezt mutatja. Majd később kiderül hogy ez korántsem igy van. Elhiteti vele lehet köztük valami majd puff..vége. Csak a semmiből látszólag a semmiből megjelenik egy másik személy aki miatt elhagyja azt aki tényleg szereti. Kérdem én: Nincs benne semmi sajnálat a másik iránt? Hogy tud a szemébe nézni ezek után? Az ilyen nem is emberi a szememben. Én úgy cselekszem hogy közben próbálom a legkevésbe fájdalmat okozni a másiknak. Néha még az ő érzéseik fontosabbak az enyéimnél. Azok akikkel viszont ezt tették odamennék hozzájuk és azt mondanám: Tudom milyen amikor fáj! Majd átölelném. Pontosan ezek az emberek akik csalódtak,akiket eltapostak érdemlik meg a leginkább a szeretetet és a bizalmat. A szomorúságok miatt zárkózottá válik és félénkké,de egyszer majd ő is túl lesz rajta mert ott leszel neki TE aki nem teszi ezt vele,akinek te leszel Ő!

 

Mindezek mellett ott van az űr,egy személy iránt érzett hiány aki fontos a számunkra. Aki sajnos nem lehet velünk mert a munkája miatt el kellett mennie egy kis időre. Ez az idő legyen akár 1 hónap vagy több megismerjük mi is az ha hiányzik valaki. Ha nem kelt fel reggel,ha nem eszünk együtt az asztalnál,ha ránk mosolyog vagy csak ha ott van velünk a puszta jelenléte is erősebbé tesz minket. A távolság viszont és a tudat hogy újra láthatod feltölt. Alig várod  a napot hogy hazatérhessen. A minap láttam embereket akik a családjuktól távol vannak úgy hogy semmit nem tudnak róluk egészen 3 hónapja. Majd egy napon ha csak pár percre is de egyik fontos szerettük meglátogatta őket. Az öröm az arcukon mindent leírt. Nem bírtam ki hogy ne sírjak. S belegondoltam ezt én is átélem nemsokára. Ha tehetném azt mondanám ezeknek az embereknek:Tudom milyen amikor fáj!

 

 


  • Tudom milyen amikor fáj! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2016 október 30. By: sohaneaddfel

Ismét egy barátom kérésére vagyis inkább a kedvéért írok most újra. Pórbálom összeszedni a gondolataimat. Annyi minden kavarog a fejemben. Nem is tudom hol kezdjem.

Nemsokára szalagavató már alig várom. Viszont ez egyben azt is jelenti hogy lassan vége. Lassan véget ér a 4 év. Ez elszomorít nagyon sokszor. Annyira hiányozni fognak az osztályfőnöki órák,a bandázgatások a folyosón,a szalagavatós próbák. És egy kicsit minden egyes társam. Még egy osztály már nem lesz az életemben. Még egy év jó lenne,csak egy. De nem lesz épp ezért próbálom kiélvezni minden egyes percét. Ahogy észrevettem a próbák alatt szokott össze az osztály úgy igazán. Tudtunk együtt hülyülni,együtt panaszkodni és fontos együttműködni illetve egyetérteni. Legfőkébb kiállni a társainkért. Nekem ez az osztály barátokat,tapasztalatot és meglepő de szeretet és rengeteg szép emléket adott amelyeket nem akarok elfelejteni. Remélem később is fogjuk tartani a kapcsolatot. 🙂

Az utóbbi napokban végiggondoltam az életemet. Miket tettem eddig. Ítélkeztem magam felett. Mi volt rossz illetve jó. Arra a következtetésre jutottam hogy bár rossz dolgokat is elkövettem vagyis hibáztam túl kell lépnem. A júniussal bezárólag húztam egy falat ami azt jelenti azok amik megtörténtek a fal mögött maradnak. Ezentúl sokkal okosabb,pozitívabb leszek. Próbálok helyesen cselekedni nem mindig fog összejönni de a tudat hogy megpróbáltam nekem elég. 

Manapság már mindenki jár mindenkivel.Kicsit kilógva érzem magam a sorból a párkapcsolatok terén. mindkét barátnőmnek van egy barátja aki szereti őt. Nekem nincs “kis különc vagyok” szoktam mondani. Talán mindez azért van mert valamit nem csináltam/csinálok jól. Mindig magamat hibáztatom és magamat is fogom hibáztatni az ilyen dolgok miatt. Bennem van a hiba úgy érzem de nem tudom mi lehet az. Hiába mondom jó egyedül és éljen a szingliség. Nem mindig jó sőt minden hónapban egy-két nap néha több is előtör bennem az hogy nincs mellettem valaki,hogy még mindig egyedülálló vagyok. Nagyon el szokta venni a kedvem. A tegnapi és a mai napom is ilyen. Inkább leülök és zenét hallgatok,gondolkozom,a szabadban vagyok.  Az vigasztal hogy minden nappal közelebb vagyok a boldogságomhoz ami nem tudom mikor fog bekövetkezni de én nem keresem többé majd megtalál engem. Egy biztos Soha nem adom fel!


  • Új bejegyzés bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2016 október 20. By: sohaneaddfel

Sokáig tartott míg ide eljutottam,hogy ismét írok ide. Egy nagyon kedves barátom már “hiányolta” hogy nem írok. Így a mai bejegyzésem első fele hozzá szól.

Most tudom hogy nehéz időkön mész keresztül,de én és a tobbiek mind melletted vagyunk. Akármi is lesz és akármit is teszel én támogatlak benne hiszen erre valók a barátok. Sose hallgass másra csak önmagadra és a szívedre. Én annyit tudok neked mondani hogy vigyázz vele mert hiába nem nézed ki belőle a sunyiságot lehet tévedsz. De ezt te döntöd el csak légy óvatos. Valamint harcolj azért amit és akit szeretsz,mert az együtt eltöltött sok szép napot nem szabad csak úgy eldobni. A legfontosabb úgy dönts hogy később meg ne bánd. Végezetül Légy erős kis szempillakészítő művészem és táncoslábú lánykám!!!

Másrészről pedig egy korábbi jegyzetemet írnám le amit oktober 11-én írtam.

A rímelés most nem megy,inkább fogalmazok egyet. Csak a kedv vezérelt az íráshoz,néha jól esik ha leírom mi van bennem. Őszintén szólva csalódtam magamban. Annyira akartam bizonyítani saját magamnak,hogy ez lett a veszek. Talán ha nincs az a rosszullét jobban teljesítek. Talán ha nagyobb akaraterőm lenne többet is kihozhattam volna magamból.

Pont azon a napon jutott eszembe hogy milyen egyedül is vagyok. Ezt viszont nem arra értem hogy nincsenek barátaim,mert vannak. De hianyzik Ő,az a személy akire ezt mondhatnám. Hianyzik az hogy valaki szeressen engem annyira mint én őt. Annyira jó hallgatni mikor mások beszélnek,mesélnek arról mit csináltak a párjukkal a hétvégén. Jó lenne átélni…Talán emiatt is vagyok gyenge lelkileg. Eltört bennem valami nyár elején ami miatt tenyleg sokkal gyengébb lettem. Bár azt mutatom minden jó azért ez belül korántsem sincs így. Kívül mosolygok de belül zokogok. Nehéz ez az év többféle szempontból is. Elengedni az osztalyt amit végtére is nagyon megszerettem. Pályát választani ami iszonyatosan nehéz. Emellett tanulni és készülni az érettségire nem kis feladat. Sokszor arra gondolok mennyivel konnyebb lenne az életem,ha mindent félvállról vennék. Viszont én nem ilyen vagyok. Sőt talán túl sokat agyalok az életemen. Pedig hagynom kellene mindent csak úgy megtörténni. Egyre jobban érzem azt,hogy talán túl jó szívű vagyok és érzékeny. Hiszen így lehet a legjobban sérülni. Ezen nem tudok változtatni, én ilyen vagyok,de néha ezt nem tudom elfogadni. Ahogy azt sem mikor mondják:te megérdemled a boldogságot….De ez a szív azaz én nem kell senkinek!!!!

Végül egy kis sztorival” zárnám a mai elmélkedésemet. A Valóvilág c.műsorban az egyik lakó azt válaszolta arra a kérdésre hogy ki hiányzik neki a legjobban ott bent. Mire ő azt válaszolta: A szerelme,akivel nem tudta hogy fog alakulni a kapcsolatuk de bent a villában rájött vele szeretné leélni az életét. Annyira hiányzik neki hogy azt már a csontjaiban érzi. Mekkora fajdalom lehet az. S azt kívánta hogy mindenki találja meg azt a személyt aki iránt így érez. És nem az számít hogy néz ki valaki,hanem az mi van belül.


  • Kicsit megkésve bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2016 augusztus 2. By: sohaneaddfel

Nos elérkezett az új posztom megírásának az ideje. Tényleg elég keveset írok majd próbálok ismét rendszeresen beszámolni a dolgokról

Kezdem a hétfői napommal. Igazán boldogan keltem fel hiszen aznap mentünk az új szemüvegemért. Annyira vártam már. Hiányzott hogy pár napig nem hordtam szemüveget. elérkezett az idő,a délután. Útra is keltünk. Alig vártam hogy odaérjünk. Aztán már a célba érve közölték velünk hogy nincs kész. Elszomorodtam majd mondták hogy engem hívtak a múlthéten telefonon hogy késik. Én erről viszont semmilyen értesítőt nem kaptam. Roppant furcsának találtam a dolgot. Legalább a hölgy aznap is hívhatott volna hogy ne jöjjünk be potyára. Na dehát nem értem ezt a logikát. Végülis ismét gofriztunk egy jót. A legfinomabb gofrit ettem életemben eddig azt hiszem. Közben sikerült egy táskát vennem amit majd suliba fogok hordani. A napot egy kicsit borongóssá tette a hír hogy nagymamám testvérének a felesége meghalt. Nem igazán ismertek de mégis rokonom volt.

A mai nap aztán felhívtuk a hölgyet a szemüveggel kapcsolatban. közölte hogy mi ne hívjuk majd ő ír SMS-t. Erről szó se volt eddig. Nagyon felidegesített. Kavar össze-vissza. aztán délután jött az üzenet hogy megérkezett. Be is mentünk érte hiszen már eleget vártam rá. És megérte. Nagyon tetszik kis egyszerű. Felveszem és mosolyognom kell. Ezek után nem mentem haza. Vártam a barátaimat.Ugyanis közös mozizást terveztünk. A buszmegállóba egy darabig egyedül vártam rájuk aztán egy rég látott ismerőseimmel találkoztam. Beszélgettünk kicsit és jó volt látni őket. Aztán megérkeztek a társaim. Annyira örültem hogy láthatom őket. Alig vártam már a filmet is. Igazából én nem vagyok horror film rajongó de kíváncsi voltam milyen lesz ez a: Amikor kialszik a fény. Egyszer ijedtem meg rajta onnantól fogva inkább nevettem. Nem volt rossz film csak ez a miért mész oda egyedül? tipikus kérdés merül fel dehát ilyenek a horrorok. Nem bántam meg hogy elmentem. Régen néztünkígy filmet. Jól elszórakoztam rajta. Aztán kicsit sétáltunk a városba. Majd haza jöttünk. Hallgattam ma metált amit nem szeretek,néztem horrort amit nem szívlelek,láttam a barátaimat,találkoztam új arcokkal,ettem jó popcornt,elfáradtam, de megérte.

A múlthéten találkoztam barátnőmmel. Az is kalandosra sikeredett. Vagyis inkább a bejövetele. Késett több mint egy órát. Mert a busz menetrend a neten és a táblán nem egyezett. Komolyan mondom ember ennyit nem várt rám hogy láthasson. Megérkezett az első egy ölelés volt amit kapott. Aztán sétáltunk és ettünk amit mindig csinálunk. Hűsöltünk a boltban. Mert mi hosszú nadrágban voltunk 35 fok melegbe. Csak mi. Sétálgattunk ide is oda is. Megnéztünk egyesek hol laknak. A cipő feltörte a sarkam de valahogy hazaértünk. Kifújtuk magunkat aztán megint ettünk. Majd elmentünk az egresi kisboltba Topjoyt venni. Igazán finom volt az új íz. Szomorú voltam hogy hazamegy dehát muszáj. És akkor jöttem rá mennyire tudnak hiányozni a barátok ilyenkor. Ezért örülök nekik annyira ha meglátom őket. Mindig mosolyt csalnak az arcomra. Ők a legjobbak.

Végül egy kis versike egy bizonyos wuz-cek-arthurtól,nekem nagyon tetszik ez is meg a többi rövid kis verse is:

Mi van ha esetleg változtam?/Talán régen jobb voltam/De ha azt játszottam?/ Hitetem a szépet s jokat. / A valót elrejtettem/ és mélyen elfeledtem./ A múltat hagytam/ Jelenbe maradtam.

 


  • 2016.08.02. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Date posted: 2016 július 29. By: sohaneaddfel

Elég régen írtam nektek. Sajnos nincs időm mindig a gép előtt ülni. Ma viszont sikerült. Ugyhogy írok is ami a csövön kifér.

Legutóbbi bejegyzésemt követő napon elmentünk szemüveget nézni nekem. Annyi választék volt. Nem tudtam melyik keretet nézzem meg először. Végül egy igazán egyszerű de ugyanakkor kreatív kinézetű darabot választottam. Alig várom hogy készen legyen és hordhassam. Aztán úgy döntöttünk a családdal hogy elmegyünk gofrizni. Finomabbnál finomabbakat választottunk illetve ettünk meg. Nagyon tömény volt viszont ez egy pohárba rejtett boldogság volt számomra. Amikor egy egy falatot ettem mindig elmosolyodtam. Különleges boldogsághormon.

Aztán a hét elején 3 napig nem volt áram megint reggeltől délutánig. Épp ezért elmentem apáékkal vásárolni, tesómmal tollasozni, apával cefrét pakolni, nényémékkel egyre többet beszélni. 

Tegnap egy elég mozgalmas napom volt. A szokásosnál korábban keltem. Ugyanis mentünk Tiszaújvárosba pontosabban Tiszaszederkénybe rokonokhoz. Elég régen találkoztam már velük. Jó volt újra látni őket. Illetve az új családtagjukat akivel még ezelőtt nem találkoztam. A kisebbik lánynak fél éve gyermeke született.Egy kislány, Sophia. Megláttam és azonnal csak rá figyeltem. Gyönyörű teremtés. Olyan kis husi a kislány. Egyszerűen imádnivaló. Mosolyogtunk egymásra és hintáztunk. Valamint bújócskáztunk. Egy tünemény az a gyermek viszont néha elkezdett sírni szegény mert nőa foga és az egy nehéz időszak számára.Ráadásul kicsit beteg is. Én már nem is emlékszem arra hogy mit éreztem mikor jöttek az első fogaim. De biztos hogy nem lehetett kellemes érzés. Aztán beszélgettünk kicsit a családtagokkal,szétnéztünk a környéken,kutyáztam is. Mikor érkeztünk nagyon meleg volt aztán jött a vihar és inkább elindultunk haza nehogy elkapjon minket.Az a pár óra is ajándék volt amit velük tölthettem hiszen nem sokat vannak ők otthon mert külföldön laknak. Jól esett egy kicsit beszélgetni ilyen csodás emberekkel.

A vihar sajnos elkapott minket. De nem volt olyan hatalmas. Ettünk finom fánkot és lepényt. A lepényt imádom főleg azt amit Miskolcon lehet venni. Még az egyik barátosnőm mutatta azt a helyet. Mikor együtt vagyunk ott mindig eszünk. Nálunk ez már szokássá vált.

Talán ennyi a fontosabb történésekről most pedig üzennék valakinek aki nagyon fontos számomra:

Sose add fel. Kudarcok mindig lesznek az életben. Csalódni pedig minden ember csalódik. Sokszor a nem jó emberbe szeretünk bele. Aki csak kihasznál ahogy veled tette. Olyan dühös voltam mikor megtudtam mi történt. Bosszút akartam állni afiún. De aztán eszembe jutott hogy úgyis visszakapja még ő ezt az élettől. tudom hogy nehéz de talpra kell állni. Számomra is nehéz volt ez az időszak de nem akartam remegő lábakon állni hanem stabilakon.Ezért mindent megtettem és elkövettem. Mára már sikerült az hogy stabilan állhassak. Csak erő és akarat kell hozzá. Sikerülni fog mert sikerülnie kell. Nem szabad a múltban élnünk mert akkor nem fogjuk értékelni a jelenünket. Nem lehetünk boldogok. Az élet sajnos megköveteli hogy olykor talán kicsit kegyetlenek legyünk. De mindezt azért mert ott fent a világ őrangyala tudja hogy elég erősek vagyunk mindehhez. Ő bízik bennünk. Én úgy tekintek a dolgokra amik történtek velem hogy egy akadály, egy feladat volt számomra melynek a megoldásait megtaláltam. Nem volt könnyű sőt olykor nagyon nehéz volt de rájöttem. Mindennek van jó oldala csak meg kelllátnunk,észre kell vennünk mi miért van. Én csak erősebb lettem ezáltal. Jó lecke volt ez számomra. Mostmár pozitívan próbálom látni a dolgokat. Eddig sikerült remélem továbbra is fog. Soha nem adom fel és senki se tegye. Mert mielőtt meghátrálsz lehet előtte egy lépésre ott van a megoldás csak észre kell venned.

“Úgy gondolom a szó olyan,mint a mag. Kis korunkban ültetik belénk. Gyökeret ver bennünk,ahogy növekszünk,lelkünkben mélyen megtapad. A jól elültetett jó szavak kivirágoznak és otthonra lelnek a szívünkben. Törzsük a gerincünk köré nő,tartást adnak nekünk,amikor erőtlennek érezzük magunkat,határozottságot lábainknak,amikor bizonytalanok vagyunk.”


  • bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2016 július 20. By: sohaneaddfel

A mai napom eléggé érdekesre és eseménydúsra sikeredett. Arra keltem fel hogy nincs áram. Azt mondták hogy bizonytalan ideig nem is lesz. szomorú voltam mert reggelente felkelek és reggelizés közbe nézek valamit a tévébe. Délbe pedig mikor ráérek a Csupasz Túlélők-et nézem. Szeretem azt a műsort vagy hogy is nevezzem. Mert ahova kerülnek az emberek ott rájönnek hogy mire is képesek és olyan képességeikre jönnek rá amikről nem is tudtak. Sőt még barátra is lelhetnek társukban. Viszont eléggé veszélyes egy hely. Vadállatokkal,bogarakkal,viharokkal,vízzel és olyan élőlénnyel amit ha megeszik az ember az nincs a szervezetére jó hatással. Úgy gondolom ez egy jó próbatétel önmagunk megismerésének. Én nem lennék olyan bátor szerintem hogy kipróbáljam. 

Na viszont a mai reggelem nem így kezdődött. Letusoltam aztán elmentem a közeli óvodába. Ugyanis mondta anya hogy ott a gyerekeknek nem igazán van játékuk. És eszembe jutott hogy nekem még biztosan maradt. Találtam babákat és egy zöldséges pultocskát. Megtisztítgattam őket majd szatyorba raktam és indultam húgommal együtt. 10 percre sincs tőlünk az ovi meghát a gyerekek megérnek ennyit. Az óvónők látván a kezünkben az ajándékokat hatalmas mosolyt csalt az arcukra és nagyon hálásak voltak. Találkoztam egy kislánnyal akit Szonjának hívnak. Be is mutatkoztunk egymásnak. Egy szőke kislány aki állandóan mosolyog. Tünemény az a gyermek. Úgy döntöttünk adunk neki egy babát amit hazavihet. Választhatott melyiket szeretné és anniyra csodálatos volt látni amit a játék láttán láttam rajta. Fülig ért a szája és majdnem sírt. Öröm volt látni az arcát. Számomra ez volt az ajándék érte. Kapni jó de legjobb adni! A gyerekeknek már vannak babáik és kisboltjuk is mostmár. Azon gondolkodtam hogy milyen lehet óvónőnek lenni. Én imádom a gyerekeket szóval elgondolkodtam rajta hogy tényleg ezt a hivatást választom majd.

Hazaérve csöngetett nagybátyám hogy menjunk kukoricázni. Én benne voltam csak azt nem gondoltam hogy ő már leszedte és csak a lapukból kell kiszedni azokat. De nem baj én azt is élveztem közben beszélgettünk. Sétáltunk a kertjükbe ettem szedret amitől könnyeztem oly savanyú volt. És csörgő almát ami viszont nagyon ízlett. Ettem belőle vagy 4-et is.Aztán leültünk a nappaliba és beszélgettünk milyen volt az ő gyerekkoruk,milyen volt a bányába dolgozni. 

Aztán otthon úgy gondoltam akkor sütök pizzát az nem sok idő. jól döntöttem igen finom lett,meg is ettem 4 szeletet. Azt követve olyan álmosság tört rám hogy muszáj volt aludnom. Mire felkeltem már volt áram és apa hívott a szomszédból hogy van e sör a hűtőbe mert kellene neki. Mindig ezt csinálja ahogy a szomszéd is. Telefonon hívják egymást és egymástól egy köpésre vannak. Örülök hogy ilyen jól kijönnek egymással. Ők ketten olyanok mint a testvérek mert apa igazi öccse nem igazán volt a legjobb testvér. 

A nap végén tévéztem most meg ezt a bejegyzést írogatom.

A hétfői napomat is elmesélem nagy vonalakban. Hiszen aznap volt édesanyám szülinapja. Húgommal arra gondoltunk készítünk neki egy gyümölcstörtát. Reméltem hogy sikerül. Csak a zselétől féltem hogy nem lesz jó de az is sikerült. Elégetett voltam magunkkal. A maradék krémet felhasználtunk piskóta befedésére amit szintén mi csináltunk. Valamint joghurtot is készítettünk.Natúr joghurt keksszel és barackkal. Így vártuk anyát aki igazán meglepődött. Boldog volt. Jó volt látni az arcán. Lehet tudtam volna venni rendes joghurtot,tortát. De ez így volt jó ahogy. A kézzel készített ajándék többet ér bármilyen drága ajándéknál. 

Végezetül csak annyit hogy új szemüveget fogok kapni és új frizurám lesz már tudom is hogy milyen. Változtatni sosem késő. Valamint szeretnék jobb barátnő lenni mint eddig,szeretnék jobb ember lenni.


  • Áramszünet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva