Date posted: 2017 június 4. By: sohaneaddfel

Most már nem félek az új lépésektől. Talán némiképp örülök is hogy ez a korszak lezárult. Sok olyan dolog történt ez idő alatt amik gyengítettek és azzá tettek ami most vagyok. Hiába túlléptem rajtuk mégis belül ott maradt mélyen. Amiket nem tudok elfelejteni és kitörölni az emlélezetemből. fáj néha visszagondolni rájuk mert az én hibáimat is tükrözik,hogy miket nem csináltam jól. Volt sok dolog amit lehet mostmár másképp tennék de már nem lehet. El kell fogadnom,hogy még milyen kis butus voltam akkoriban.Viszont úgy érzem mára már teljesen önmagamra találtam. S ez az énem azt súgja jobb lesz nekem távol ettől a helytől. Muszáj tovább lépnem és hátrahagynom a múltat.
Nem olyan ember vagyok mint az átlag ha mondhatom így. Nagyon jól emlékszem mindenre arra hogyan indultam el ezen az úton. Arra milyen nehéz volt haladnom,felállnom és az emberek által elém tett akadályokon átugranom és oda érnem ahol most vagyok. Talán sosem ismertem magam igazán. Nem tudtam mi lakozik bennem,mi a jó és mi a rossz tulajdonságom.De kezdem teljesen megismerni az igazi Barbit. Akinek az élete nem csak a bulizásról,tanulásról,ivásról szól. Hanem az emberi értékekről,a kitartásról. Úgy gondolom sokkal többet ér egy otthon ülős családi este bármi másnál. Inkább élem úgy az életem ahogy én akarom és nem tetszik másnak minthogy úgy ahogy más akarja ami nekem nem tetszik. Akkor leszek unalmas mások szemében. Nem érdekel. Mert vannak az életben olyan pozitív visszajelzéseim melyek csak jobban erősítenek abban hogy legyen önmagam s nem rossz az amit csinálok.Lehet ezzel különccé válok. Ám legyen,büszkén vállalom. Ha egyedül is folytatom az utamat egy biztos sosem fogok hátranézni mindig csak előre. Egyszer elérem azt a célt bármibe is kerüljön hiszen egyszer élünk. Az élet pedig egy megismételhetetlen ajándék amit szeretni és tisztelni kell,mert csak egy van belőle. De az mindennél a legértékesebb dolog.


  • Mindig csak előre bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 28. By: sohaneaddfel

Lehetőségem nyílt a minap arra hogy elmehessek kirándulni veletek. Meg is ragadtam az alkalmat és nem haboztam,elindultam. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem mikor elindultunk. Nem tudtam mire számíthatok,milyen lesz. Pozitívan csalódtam azt kell,hogy mondjam. Rettenetesen jól éreztem magam köztetek,jó volt veletek lenni. Az első nap fénypontja a Tisza tavi csónakázás volt. S közben az jutott eszembe,hogy sokan vágynak külföldre nyaralni pedig itt Magyarországon közel hozzánk mennyi látnivaló és csodálatos dolog van. Köztük a Tisza-tó is.A nyugalmas,egyszerű ámde győnyőrű táj nagyon elnyerte  tetszésem és ha van rá lehetőség mások is megnézhetik.Ahogy a mondani szokás a legegyszerűbb dolgok néha a legcsodálatosabbak. Utunkat folytattuk a helyi fagyizó felé ahol állítólag nagyon finom a fagyi. Ezt tanúsíthatom hogy így van. A kis város maga is kis csendes.egyszerű,varázslatos egy élmény volt veletek az otcáin sétálni és a borsodi láncban részt venni.Ugyan nem minden ment zökkenőmentesen de ez mindig így van. Sosincs az amit eltervezünk. Én örülök hogy 2 napot veletek tölthettem,remélem hogy ti is. Maradjatok meg olyanoknak amilyenek vagytok mert ettől lesztek értékesek és egyedülállók. Tudjatok komprpmisszumot kötni és egy csapatként az utat végigjárni. Általatok újra 9.-es lehettem ami nagyon boldoggá tett de olykor szomorúvá is mert én már nem megyek az osztályommal kirándulni. Néha annyira hiányoztak és erre csak később fogtok rájönni,hogy mennyire jó is és kevés ez az együtt töltött 4 év. Lesznek olyan dolgok amelyek szöget ütnek a fejetekbe,amik nem lesznek kellemesek de az élet ilyen, Minden egyes percét használjátok mert az elmulasztott tettek nem fognak visszajönni. Nagyon hálás vagyok nektek hogy befogadtatok és együtt moshattuk a lábunkat a vízbe,együtt reggelizhettünk,utazhattunk. Köszönöm nektek és tanárnőéknek ezt a lehetőséget. Úgy gondolom amit tettetek értem nem fogom elfelejteni.Végezetül egy jó tanács: Akármi volt a kiránduláson ti csak a JÓra emlékezzetek a többit pedig haggyátok ott ahol trötént és ne hozzátok haza. Hiszen csak a jóból tudtok építkezni.


  • Újra…. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 16. By: sohaneaddfel

Ma vagyis tegnap úgy gondolom új barátokra találtam. Ugyanis belecsöppenhettem kicsit az óvónők mindennapjaiba. Beléphettem oda ahol már nagyon rég jártam: a katicacsoportba. Ott találkozhattam régi óvónénimmel,mert én még a mai napig így hívom. Ő semmit sem változott de az épület sem. 

Miután beléptem sok kis meglepődött,megszeppent arcot láttam. Őszintén szólva megijedtem hogy fognak fogadni engem. Hogy félnek e tőlem vagy sem. Csalódtam de pozitívan. Bemutatkoztak nekem sőt némelyikük hatalmas mosollyal fogadott. Olyan nagy melegség öntötte el a szívemet mikor láttam hogy “tetszem” nekik. Egyből befogadtak körükbe és együtt főztünk,rajzoltunk,ettünk és beszélgettünk. Mindegyikőjüket más és más,mindannyiójukat más valamiért lehet szeretni. Van két személyes kedvencem is. Név szerint Alex akinek szőke hajacskája van és nagyon vagány,igazi hódító. Szokott nekem kacsintgatni,egymást szoktuk figyelni. Másikuk Bella aki mindig úgy megbabonáz a kis mosolyával és huncutságával. Ma kint az udvaron lecsuszott a csúzdán és azzal a lendülettel a karjaimba futott. Felemelő érzés volt. Éreztem hogy szeret,szeretnek. Kint leültem egy lócára egyedül,mivel úgy voltam vele hagy játszanak ez jár nekik. De aztán nagyon meglepődtem mikor jött oda hozzám Milán és Judit az ikerpár és leültek mellém beszélgetni. Aztán jött Fanni is majd Luca aki mindig csak az ölembe akar ülni. Majd nagyobbak is körbevettek és meséltek. Boldog voltam mert a többiek helyett engem választottak. Vicces volt mikor kérdezték óvónéni vagyok e illetve a kis Luca anyukája vagyok e. Remélem egyszer azt válaszolhatom hogy igen óvónéni vagyok és egy gyermek anyukája. Annyira szívmelengető érzés volt velük lenni,szívem szerint nem akartam őket ott hagyni. Ha tehetném mindennap elmennék hozzájuk. 

Ma is sokat tanultam már próbáltam kicsit fegyelmezni őket. Leti mindig sírva jön be mert nem akar az anyukája nélkül lenni. Felálltam és odamentem hozzá hogy megvigasztaljam és sikerült. Ez volt a legnagyobb sikerélményem eddig. De aztán követte egy másik is. Alex is sírva lépett be a csoportba de amint meglátott elmosolyodott. Azt hittem megeszem a kis cuki pofiját. Már én nyomtam fogkrémet a fogkeféjükre és együtt mondókáztunk.Ma is mikor elmentem rögtön azt kérdezték mikor jövök újra. Életembe csak nagyon ritkán voltam boldog de ez a két nap közöttük van. Néha nem értem más miért nem szereti a gyerekeket. Hiszen olyan kis husik,ennivalóak hogy nem lehet rájuk haragudni. Rossznak rosszak de senki sem egyforma de ettől még szeretjük őket hiszen gyerekek. 

Úgy gondolom óvónőnek lenni egy nagyon hálás feladat és tisztelendő munka. Épp ezért is vonz nagyon főleg így hogy megízlelhettem az ízét. Gyerekekkel foglalkozni nekem egy élmény és nagy boldogság. Hiszen ők gyorsan oldódnak és mérhetetlen szeretet árad belőlük. Őket látva azon gondolkodom hohy én is ilyen voltam-e. Egy biztos egytől egyig a szívemhez nőttek a kislurkók és mosolyuk minden rosszat elfeledtet velem. Ők az élet egyik legnagyobb ajándékai és büszke vagyok rá hogy ilyen barátaim lehetnek. 

Fárasztó volt ez a két nap de nem bánom mert megérte, velük minden perc ajándék. Miután elváltam tőlük máris hiányoztak ami most is így van.


  • Új barátok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 14. By: sohaneaddfel

Egyszer egy barátom azt kérdezte tőle mikor fogok végre bízni magamban. Erre én azt válaszoltam,hogy soha. Hogy miért? Mert saját magamnak sose adtam okot arra hogy bízhassak. Nálam a bizalom szó a legfontosabbak közé tartozik. Sohasem éreztem úgy magam hogy ezaz végre sikerült ez jó lesz,mert tudtam mire vagyok képes. De nem tudom mire vagyok képes,néha nem ismerem magamat sem. Ez olyan érzés amikor kapsz egy virágcsokrot ami gyönyörű aztán pár nap múlva a virágok elhervadnak hiába táplálod őket. Nos a magamba vetett hitem mindig így foszlik szerte széjjel. Néha úgy gondolom egy szánalomraméltó személyiség vagyok de nekemm nincs szükségem mások sajnálatára. Magam kell megoldanom ezt a helyzetet. Nem tudom mikor lesz meg az a pont amikor azt mondhatom hogy az az ember akiben a legjobban megbízom az ÉN vagyok.

Nem szeretek kérkedni a tudásommal,magammal,mert nincs mire. Sokan csak azt látják az életem csak tanulásból áll és unalomból. Nem! Nekem is van életem,csak nem feltétlen kötöm mások orrára. Unalmasnak unalkmasnak vallom magam. Vagyis próbálok változtatni de mindig ugyanott lyukadok ki.Végigfut előttem az egész életem és semmi bulis nem jut eszembe sőt semmi amit másnak elmondhatnék mert olyan jó sztori. Nekem nincsenek ilyen emlékeim,sosem voltam lázadó,bulizós. Sohasem kerestem fiúk társaságát sőt a feléjük irányuló nyitottságom egyre szűkebb. Ismét kérdések kavarognak bennem:Elég jó vagyok neki? Én egyáltalán megérdemlem őt? Pedig annyira szeretném ha erre a válaszra egyszer igent mondhatnék. Csak az az ajtó folyamatosan záródik és  arés egyre kisebb lesz olyannyira hogy egyszer végleg bezáródik.

Keresem a világban hogy ki is vagyok valójában,de még nem leltem meg a célt. Sokszor ahogy ma is csak ülök az ágyamon és azon gondolkodom ki vagyok én,mi a terve velem a főnöknek ott fent,miért vagyok itt. Ezek olyan kérdések sokasága melyekre nem tudom a választ de remélem egyszer megtalálom majd.

Ha valakinek van kérdése,észrevétele vagy mondanivalója akkor írhat nekem nyugodtan a sohaneaddfel98@gmail.com e-mail címre. Amit írsz köztünk marad.


  • Hol a válasz? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 11. By: sohaneaddfel

A búcsúzás azt is jelenti hogy esetleg egy olyan embertől veszel búcsút aki számodra nagyon fontos. Ilyenkor azt érzed hogy nem tudod mi lesz veled nélküle,nem tudod mi tévő légy,kétségbe esel. De egy valamit tudnod kell: ha távol is vagytok egymástól mégis ő ott lesz veled mindig. Mikor reggel felnéztem az égre láttam hogy a felhők közül kibukkantak a nap fényei,sugarai. Ami azt jelenti hogy még a legrosszabb napokon is ha reményvesztett vagy mindig ott lesz veled valaki aki mutatja neked az utat,a fényt. Egy okos ember egyszer azt mondta:ajándékok vagyunk egymásnak. Erre előbb vagy utóbb rájövünk. Én eddig is tudtam de most megerősített benne. Számomra a barátaim tényleg ajándékok. Rengeteget köszönhetek nekik és azt hiszem örökké hálás vagyok nekik, mert ha ők nincsenek nem találtam volna rá a szenvedélyemre:az írásra. Nem jöttem volna rá arra mikre vagyok képes. Már nem félek kinyilvánítani a véleményemet,sokkal nyitottab vagyok az ember fele és egyre többet beszélek. Ők ott voltak mikor szomorú voltam vagy mikor a legboldogabb életemben. Ha rossz döntést hoztam támogattak akármilyen nagy baklövésről is volt szó. Akikkel ha egymásra néztünk tudtuk mire gondol a másik. Imádtam minden egyes percét amit együtt tölthettem velük. Nekem nem csak ők az ajándékok hanem számomra az életem is egy hatalmas ajándék. S végre egyszer tényleg azt éreztem büszke rám a családom. Hihetetlen érzés hogy legalább ezzel a kis dologgal is de örömöt okoztam nekik és visszaadhattam egy kis darabot abból amit az évek során tőlük kaptam. Legfőképp a mérhetetlen szeretetet. Ami a legcsodálatosabb dolog a világon. Nem kell érte fizetni és mégis megfizethetetlen. Ezt érezni a legnagyobb boldogság. A legerősebb érzés a földön bárki bármit is mondjon. A gyűlölet ezzel szemben múlandó dolog,erős ugyan és magával ránthat de egyszer elhagy. Mert ott van valami ami sohasem tűnik el,ami mindig ott van az alagút végén és vár rád hogy megmenthessen. A szeretet is egy ajándék,egy hatalmas nagy ajándék. Látod nem kell holmi drága dolgokra költened a pénzed mikor az élettől ingyen is megkapod a lehető legfontosabb dolgokat. Ajándék vagy ezen a világon,ajándékok a barátaid,a szeretet. Csak mindez attól függ mennyire engeded be az életedbe az új dolgokat s hogy mennyire vagy nyitott. Egyet sose felejts el: egy életed van ugyhogy használd ki és élj vele. Ne félj élni mert meghalni bárki tud!!!!


  • Ajándék vagy bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 május 7. By: sohaneaddfel

A búcsúzás mindig nehéz, hiszen amitől vagy akitől búcsúzunk fontos helyet foglal el a szívünkben. Legyen szó egy plüssmackóról, kedvenc sorozatunkról, egy barátról, egy osztályról vagy akár egy iskoláról. Mindez valami végét jelenti s egyben egy új dolog kezdetét. A múlttól nem búcsúzunk el igazán, mert a jövőre nézve segít minket. Tanulhatunk, okulhatunk belőle,de mindenképpen pozitívum.
Ez a nap a búcsú napja. Nem hittem volna,hogy 4 év ilyen gyorsan eltelhet. Mintha csak tegnap lett volna, mikor 42-en ültünk egy teremben és azon aggódtunk,hogyan jegyezzük meg a többiek nevét. Sokan voltunk kis csapatokban,ami mára már egy család lett sok nagyszerű élménnyel,emlékkel,emberrel. Nevetve gondolunk vissza a nap végi fizikaórákra,mikor izgultunk ki felel de előtte megnéztük hányadika van és kiszámoltuk hova ne üljünk. A beszélgetős biológiaórákra,mikor próbálkoztunk témát váltani,hogy ne vegyük a tananyagot. A fiúk érdekes,vicces magyar feleleteire , a jó hangulatú kirándulásainkra,a szalagavatónkra és kampányunkra melyekre a felkészülés minden perce buli volt. Ugyan most szomorúan ülünk itt,de később erre is boldogan gondolunk vissza.
Mennyi mindent éltünk át együtt,szinte olyan mint egy álom:fantasztikus,izgalmas és hamar véget ér. Sajnálom,hogy tényleg vége,mert bennetek barátokra,társakra leltem,akiket nem akarok elengedni. Köszönöm a sorsnak,hogy találkozhattam veletek s e nagy család részesévé válhattam. Köszönöm szüleinknek,akik mindig mellettünk álltak és biztos támaszt nyújtottak a nehéz időkben. Akik feltétel nélkül szeretnek minket s hálásak vagyunk nekik az életünkért. S köszönöm tanárainknak hatalmas türelmét,mérhetetlen barátságát,szeretetét akik nélkül az út amire lépünk nem folytatódhatna.
Az utódainknak azt üzenném,hogy használjátok ki a sulis élet minden percét. Amíg együtt lehettek, mert az utolsó napok szomorúak tudván,hogy hamarosan vége. Itt állva az egész 4 év elsuhan a szemeim előtt, s csak arra gondolok hogy még 1 nap milyen jó lenne. Itt átértékeled amit egykor éreztél,ha haragudtál valakire,ha az osztály nem volt a szíved csücske rádöbbensz: kár volt. Mert miattuk lett értelme a napjaidnak. Sok erőt,kitartást,gyönyörű napot,emléket kívánok nektek.
Végezetül eme pár sorral intek nektek búcsút ballagó társaim. Most itt állunk együtt kéz a kézben,s nem tudjuk még mit hoz majd a sors. Van azonban egy dolog ami örök: a fényünk. Mindannyian csillagok vagyunk az égen. Életünk legszebb pillanataiban tündöklünk csak igazán. Ez a nap is ilyen. Lentről néznek fel ránk embertársaink. Ott vagyunk fent együtt,egy csoportban,egy családként. S ragyogunk oly erősen,hogy semmihez sem fogható. Az élet ugyan szétválaszt minket,de akkor is látjuk egymást,hisz fényünk soha ki nem alszik.


  • Ballagás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 január 11. By: sohaneaddfel

Tegnap volt életem talán egyik legboldogabb és legcsodálatosabb napja. Hisz szülinapom volt. Aznapra megfogadtam hogy csak mosolyogni fogok bármi is történjen és nem hagyom hogy a negativ dolgok a földre rántsanak. Sikerült is mosolygósnak lennem. Hatalmas örömmel keltem ki az ágyamból aznap azzal a tudattal hogy valami csodás dolog fog történni. És meg is történt. Azokkal az emberekkel voltam akiket nagyon szeretek és fontosak nekem. Annyira jol esett hogy gondoltak rám olyan sokan mégha csak pár szóval is de számomra elég. Ehelyett kaptam muffintortát és rengeteg csokoládét illetve ajándékot.  Amiknek persze nagyon örültem de legjobban annak az ajándéknak hogy vannak barátaim.Az egész napom boldogan telt szinte minden napszakra jutott valami jó. Még este is. Kaptam egy szép kis verset lefekvés előtt ami mégjobban feldobta a kedvem.  Ráadásul beszéltem egy olyan személlyel aki azt hittem már réges rég elfelejtett. De nem igy van. Mondott amit mondott és pozitiv visszajelzés volt számomra az hogy nem vagyok egy könnyen felejthető ember és az emberek képesek a megbánásra foleg azok akikről nem is gondolnánk. Ennél szinesebb a tegnapi napom nem is lehetett volna. Boldogan és mosolygósan hajtottam álomra fejem.  Ez a nap csak az enyém volt csak az enyém! Megkaptam a legnagyobb dolgot a világon :a SZERETETET. Nagyon hálás vagyok a Főnöknek ott fent hogy ilyen embereket sodort az utamba mint a barátaim. Semmi pénzért sem cserélnék el őket. Nélkülük nem lett volna tökéletes az a január 10.-ei nap.Erre úgy gondolom mindig emlékezni fogok.

De valami hiányzik. S nem tudom mi az. Mintha lenne egy csokid de egy kockát megettek volna belőle. Már nem lesz teljes és tökéletes.  A lelkemmel is ugyanez történik. Valami ürességet érzek bent ami nem hagy myugodni.  Meg kell találnom azt a kockát ami a hiányzó helyre illik. És meg is fogom találni mert soha nem adom fel!

Minden évben van egy nap ami csak a tiéd. Senki sem tudja elvenni tőled. Úgyhogy használd ki . Hiszen ez volt az élétedben a legelső nap. Ugyan egyre idősebb leszel de a gyermek szív és lélek mindig benned marad. Az örök mosoly és boldogság. Ez a nap Isten ajándéka hisz megszülettél ami a világon az egyik legnagyobb ajándék.

 

 


  • Legjobb nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2017 január 1. By: sohaneaddfel

Igaz, minden igaz amit akkor mondott,teljes mértékben. És sajnálom mindent tényleg őszintén sajnálok. Sajnálom hogy nem voltam elég őszinte és nyitott. Mindezt azért tettem mert a bajom az én bajom és senki másé. Elég saját magam leküzdeni nem kell hogy másik nyakába zúdítsam. Mindez viszont azt jelenti nekem nem megy ez a párkapcsolatosdi. Hiába szeretem azt akit szeretek ha nem tudom igazán éreztetni vele. Ez is egy problémám a sok közül. De mindent képes vagyok legyőzni csak idő kell hozzá. Lassan de biztosan lépkedek előre és sohasem nézek hátra. Ezért is nem megy nekem olyan könnyen és gyorsan. 

Talán visszaestem a depibe de nem miatta, hanem saját magam miatt. Mert nincs magamra időm vagyis nem szeretek magammal törődni. Hisz vannak körülöttem emberek akiknek szükségük van a segítségre akármiről is van szó.  Így mindig készen kell állnom s csak azután  következek én. Lassan de biztosan meg fogom találni önmagam.

2016 nem az én évem volt. Gyönyörűen kezdődött aztán a magasból lezuhantam a mélybe. Mint a karácsonyfadisz ha leesik összetörik pedig előtte ott volt a fán és díszitett és csodálatos volt. Majd cska egy mozdulat és már vége. Ami szép volt elmúlt és már nem lehet visszahozni akárhogyan is próbalkozunk. Már sosem lesz ugyanolyan. Ahogy én sem. Remélem ez az évem jobb lesz az előzőek. Fogadni nem fogadtam meg semmit de azt igen hogy inkább vagyok szingli és nincsenek problémáim ezzel mert nem biztos hogy megtudnám oldani amilyen hallgatag vagyok és egyre jobban bizalmatlan


  • Lassan de biztosan bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: 2016 december 21. By: sohaneaddfel

Talán eddig amit magamról gondoltam nem is valós. Talán akit “rossznak” hittem valójában jó. S legfőképp magamat jónak hittem de legbelül érzem:tévedtem. Minden cselekedetemben ott van az a kis rossz ami aztán az egészet elrontja. Sokszor mikor segíteni szeretnék csak kárt okozok.Pedig mindent szívből teszek és mégis. Nem értem ezt ahogy önmagamat sem. S talán soha nem is fogom. Amikor már úgy tényleg el tudtam fogadni önmagam ismét kétségeim támadtak. Talán változnom kellene? Sokszor erős vagyok de az erős emberek is sírnak néha. De akkor az olyan mintha egy csatát veszítettél volna el. Mintha a szíveden a fájdalom úgy járkálna mint a holttesteken az emberek. Taposnak mitsem törődve azzal hogy fájhat. Ugyan egy csatát elvesztettem de a háborút nem. S talán sok csatát kell még megvívnom hogy tudjam ki is vagyok. Egy biztos nem adom fel csak egy darab mindig eltűnik.

Akik megijedtek megnyugtatom őket: nem csinálok semmi hülyeséget és jól vagyok,vagyis az leszek. Csak most szükségem van időre,szükségem van önmagamra!


  • Rosszul hittem bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Date posted: By: sohaneaddfel

Nem tudom miért van ez? S miért történik mindez. De egy biztos: nagyon nehéz és néha már nem bírom,úgy érzem feladom. Eddig azt hittem hogy jó ember vagyok és jókat cselekszem. Mára már kételkedem ebben. Mindig rosszul sül el amit jónak szánok. Az én hibám mert bántom azokat akiket szeretek mégha ezt nem is mondom ki,talán magamnak sem. A kishugomra csak vigyázni akarok. Azt akarom hogy ő ne sírjon és sose szenvedjen ahogy én ezt néha tettem. Ha okom is lenne rá hogy leszidjam nem teszem. Csupán elmondom véleményemet s próbálom a jó útra terelni. Csak sajnos ezt ő nem tudja vagy csak én hiszem azt hogy jót teszek. Azt sem tudom hogy tegyek e valamit és hagyjam hagy sodródjon az árral. De nem tudom. Mert szeretem és féltem. Talán elehet igaz:ellentétek vagyunk. És ő nem érzi azt a tetteimben hogy mennyire szeretem,hogy nekem mennyire fáj amit hallok hogy mond. Kételkedni kezdek magamban és felteszem a kérdést:miért vagyok még itt? 

Nem bírom leírni e sorokat anélkül hogy ne hullajtsak könnyeket. A fájdalom amit most érzek mintha az egész évi rosszat most kapnám meg. Egyszerűen nem bírom. Az életvidám lány aki voltam ma már csak egy árnyék. Ülök  a szobában egyedül és elrejtem könnyeimet mások elől. Ne lássák hogy kiül az arcomra a bánat. Nem akarom mások sajnálatát csak annyit hogy akivel rosszul bántam, egy rossz szót is mondtam bárkire azt SAJNÁLOM. Mindennek megvan a következménye. Én is visszakapom a szavakat amik kicsúsztak a számon,mert a szavaknak súlya van.
S talán ez lesz életem legrosszabb karácsonya. Mert hiába fogok mosolyogni ha belül össze vagyok törve és sírok. Félek a fájdalom egyszer csak felemészt. Félek a félelemtől.
Egyedül akarok most lenni és átgondolnom hogy ki vagyok. Ha esetleg valaki keresne az itt megtalál: sohaneaddfel98@gmail.com


  • Legrosszabb bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva